Női kéziseink élő legendájával beszélgettek.

– Miért nem született a magyar kézilabda történetében soha olimpiai aranyérem? Megérjük mi ezt még?
– Bízzunk benne, hogy megérjük. A következő két olimpián már dobogót várok a női csapatunktól, ám az ötkarikás bajnoki cím elérése még távolabb van – szerintem. Ha 2000-ben, Sydneyben – amikor szakmailag a legerősebb csapattal rendelkezünk az utóbbi jó néhány évtizedet tekintve – nem sikerült, akkor nem tudom megmondani, mikor jön majd össze. Születnek-e olyan átlövők, olyan beállók, akik egy olimpiai győzelem megnyeréséhez kellenek? Még irányítókkal el vagyunk látva, ám egy új Farkas Ágit, egy új Bojana Radulovicsot találni, kinevelni nem lesz egyszerű.

– Össze lehet hasonlítani az 1998-ban nyert EB-bronzot a 2024-es, franciaverő csapat Európa-bajnoki harmadik helyezésével?
– Valamilyen szinten természetesen össze lehet hasonlítani – mindkettő bronzérem… Csakhogy mi egészen más időszakban lettünk EB-harmadikok, mint a maiak, mert annak idején sorra gyűjtöttük az érmeket, EB, VB, olimpia, most pedig 12 évet vártunk arra, hogy ismét érmet szerezzünk egy nagy tornán.

– Mennyiben más ez a kézilabda, mint az Ön idejében? Mi a véleménye: létezik még klasszikus értelemben vett sport, vagy csak showbiznisz az egész?
– Nem csak showbiznisz, mindenesetre arrafelé megye el valamennyi sportág. Igaz ez a kézilabdára is, hiszen ma már a nézőket le kell kötni, ők nem elégednek meg azzal, hogy látnak egy sima kézilabda mérkőzést, hanem látni akarják az erőt, a gyorsaságot, a sok gólt. Ezek dominálnak a meccseken. A mi időnkben teljesen más volt a játék, letisztultabb, lassabb, figurálisabb.

– Szokott-e a szurkolókkal legendás édesapjáról, az FTC VVK-győztes csatáráról, Kökény Józsefről beszélgetni?
– Hála Istennek, elég sokan látták aput játszani, és a mai napig emlékeznek rá, persze, most már csak az idősebb szurkolók. Vagy éppen Rákosi Gyulával szoktunk sokat anekdotázni róla, ha talál otthon egy fotót apuról, akkor mindig elküldi nekem. Érdekes amúgy, hogy Bence kapcsán a nagyapai vonal mennyire látható, a fizikális, atletikus mozgásban, a gyorsaságban, örülök, hogy ez megjelenik a fiamnál.

– Amikor 2024-ben a német THW Kiel leigazolta a fiát, a szakmai előrelépésnek örült, vagy azt fájlalta, hogy távol került a fia a szülői háztól?
– Erre a kérdésre is-is a válaszom, de tudom, hogy Bence nagyon szeretett volna külföldön kézilabdázni, s ez most megadatott neki. A Kiel egyébként először minket keresett meg, mert zajlott az EB, s boldog voltam, hogy teljesülhet a fiam álma, egy ilyen patinás csapatba tud kerülni. Az elengedése persze nehéz volt, de a karrierje a legfontosabb.

– A férfi válogatott VB-elődöntőjére, vagy az FTC női csapatának Final4-ba jutására lát nagyobb esélyt?
– Ezzel a kerettel a Ferencvárosnak a Final4-ban a helye, amire az esély szerintem 80 százalék körüli, szinte kötelező. A férfi VB-elődöntő már keményebb dió, úgyhogy annak elérésére a maradék 20 százalékot tenném.

SportPlusz nyomán