Labdarúgóink korábbi kiválósága a Dózsába igazolásáról is mesélt.

– Hogy is kezdődött, azaz: miként debütált a Ferencvárosban?
– 1973. február 16-át mutatott a naptár, s a Fradi edzője akkoriban Csanádi Ferenc volt. Ő szólt nekem, hogy a Flóri bácsi megsérült, s nekem kellene helyettesítenem… Mi abban a nehéz? – mondtam erre magamban, egy Albert Flóriánt pótolni, de persze nem gondoltam komolyan… Így aztán nem kis feladat jutott a számomra életem első felnőtt mérkőzésén a Ferencváros csapatában, olyan nagyságok között, mint Géczi, Páncsics, Juhász, Szőke és Branikovits, hogy csak néhány nevet említsek.

– Mit gondol, lehetett volna többszörös válogatott is, mint 12-szeres?
– Botrányosan kevés alkalommal húzhattam magamra a magyar válogatott mezét. Hogy miért? Nem szeretnék most különböző politikai okfejtésekbe bonyolódni, a lényeg az volt, hogy már akkor is jött a hülye duma, miszerint a Törőcsiket és az Ebedlit nem lehet együtt játszatni a válogatottban, mert éjszakánként kiszökdösnek… És Kutas István akkori MLSZ-elnök utasította Baróti Lajos szövetségi kapitányt, hogy válasszon közülünk. Ő pedig Törőt választotta… Holott, amikor 1976-ban, egy osztrákok elleni 4-2 során Bécsben – amikor igazán szépnek tűnt a világ – azt mondja nekem valaki, hogy ezután három hivatalos mérkőzésen játszunk csak címeres mezben Törővel, hát biztos kinevetem. És mégis így történt.

– Bohémsága, szókimondó, állandó igazságkereső megnyilvánulásai, megzabolázhatatlan, öntörvényű természete sokszor hozta kellemetlen helyzetbe?
– Soha nem voltam egy szent ember, ezt kár is lenne tagadnom. Viszont a kilencven perc során nem voltam bohém. Vagyis akkor kevésbé voltam az. Én az edzéseken is nyerni akartam, a mérkőzéseken pedig pláne, s amikor tudod, hogy jobb vagy az ellenfélnél, akkor talán többet is megengedsz magadnak a pályán. De a mai napig nem csinálnék semmit sem másként: futballoznék, éjszakáznék, buliznék…

– A pályafutásából kihagyhatatlan, hogy 1984-ben a nagy rivális Újpest csapatához szerződött. Hogy volt ez lehetséges 23, a Ferencvárosban eltöltött év után?
– Már ’79-ben is hívott az Újpest, nevezetesen Várhidi Pali bácsi. Előtte nem sokkal volt edzőváltás a Fradinál, Friedmanszky Zoltán lett a tréner, én pedig aláírtam a Dózsához. De valahogy közölni kellett ezt a Ferencváros vezetőivel, s amikor elmondtam, két év eltiltással fenyegettek. Nem volt mit tenni: le kellett fújni az egészet, mert játszani akartam. Aztán 1984-ben már nem volt pardon. Vincze Gézát nevezték ki edzőnek, aki kerek-perce közölte, hogy nem számít rám kezdőként. Egyébként meg az összes Dózsa-játékos a barátom volt: Dékány, Fekete Laci, Kovács Józsi, Sarlós Bandi, Szendrei Jóska, Kardos Józsi, Steidl Sándor és még sorolhatnám. És akkoriban még a drukkerek is mások voltak, nem volt ilyen lehetetlen hangulat. Kiabálás volt, de ilyen durvaságokra nem ragadtatták magukat a szurkolók, mint manapság.

– Egyik egykori csapata sem játszik kirobbanó formában, ám a közeljövőben kétszer is összecsapnak egymással a bajnokságban és a kupában. Melyiknek drukkol majd?
– Nem kérdés, hogy a Ferencvárosnak. Persze játszottam egy évet Újpesten is, ám ettől még a szívem a Fradié maradt. Nem csak ezért mondom, hogy a bajnokságban és a Magyar Kupában is az FTC az esélyesebb a lilák elleni összecsapáskor.

– Mennyire erős ez a mostani Fradi? És mennyire erős ez a mostani Újpest?
– Az Újpesttel kezdeném. Lehangoló! Amit a Nyíregyháza és a Puskás Akadémia ellen láttam tőlük, hogy csak az utóbbi meccseiket említsem, hát finoman szólva sem érzem azt a fejlődést, amit az új klubtulajdonos ígért az érkezésekor. Arról volt szó, hogy az Újpest pár éven belül utoléri a Fradit, ami persze még sikerülhet, de jelen állás szerint, ha minden így marad, akkor a lila-fehéreknek kiesési gondjaik lesznek. A Ferencváros szintén nincs csúcsformában, ám a debreceni győzelemmel picit stabilabb lett az alakulat, s bizony a felcsútiak visszaesése – az elmúlt két meccsen egyetlen pontot szereztek – éppen azt juttatja eszembe, hogy nemrég még a Fradi volt hasonló gödörben.

– El tudna képzelni magyar vezetőedzőt is a Ferencváros kispadján, vagy egyetért a külföldi vonallal?
– Ebbe így most nem szeretnék belemenni. Pontosabban: persze, hogy el tudnék képzelni magyar edzőt, mindent el lehet képzelni, más kérdés, hogy mi a valóságalapja. A vezetők a külföldi edzőkben hisznek, ettől még nem bánnám, ha magyar edző is szóhoz jutna a Ferencvárosnál.

– Ma mit jelent, ha valaki azt mondja: fradista vagyok?
– Ami a fradizmust illeti, arról csak a magam nevében beszélhetek. Ez számomra egy életforma. Már csak azért is, mert 1961-től a Fradi-családhoz tartozom, ami testvérek között is 64 évet jelent. De az a helyzet, hogy ma már ezt az érzést kevesen értik meg, annyira a pénz felé ment el a világ, ezáltal az érzelmek háttérbe szorultak. Sok embernek gőze sincs arról, mi az a fradizmus, dacára annak, hogy fradistának vallja magát.

SportPlusz nyomán