Barnabás menedzsere, Paunoch Péter írta meg gondolatait az egyre növekvő meccsterhelésről.

A labdarúgás világában az elmúlt években folyamatosan annak a szemtanúi lehetünk, hogy a labdarúgó-szövetségek próbálják növelni a mérkőzések számát, a különböző, tétre menő sorozatok avagy az egyes sorozatok részvevőinek a számát. A nemzetközi kupában induló csapatok közül pedig vannak olyanok, melyek – mint például a Ferencváros – korán, a selejtezők első körében, júliusban megkezdik szereplésüket, a Fradi már 14 meccset játszott csak a nemzetközi porondon ebben az idényben és még egy EKL-csoportmeccse hátra van. A mérkőzésszámok növekedésével pedig folyamatosan nő a játékosok terheltsége ezáltal, pedig a sérülésveszély. És akkor még nem beszéltünk a válogatott meccsekről, az olyan új sorozatok bevezetéséről, mint amilyen a Nemzetek Ligája, melynek mérkőzései alapvetően kiválthatják a korábbi felkészülési meccseket, csakhogy ezek tétmeccsek. Ezt azért érdemes aláhúzni, mert egyrészt még a megemelt öt cserével sem lehet annyit cserélni, mint a korábbi, úgynevezett „barátságos mérkőzéseken”, másrészt azoknál a csapatoknál – amilyen a magyar válogatott is – melyeknél a szövetségi kapitányok nagyon is komolyan veszik az NL-t, nem nagyon kísérletezgetnek az edzők ellentétben a korábbi edzőmeccsekkel.

A kérdés persze azért is foglalkoztat, mert az általam képviselt Varga Barnabás az idénybeli 26. meccsén, októberben megsérült és több hónapra harcképtelenné vált. Ezzel egy kiváló idénykezdet tört meg, hiszen a Ferencvárosban 19 tétmeccsen17 gólt szerzett a csatár, a válogatottban pedig az első hét meccsén (idén debütált) négyet. Júliustól októberig, nem egész három hónap alatt 1786 percet töltött a pályán a válogatott meccsekkel és a Ferencváros európai kupamérkőzésivel együtt. Vannak játékosok, akik egy teljes idény alatt játszanak annyit, mint Varga három hónap alatt, aki azonban korábban nemzetközi porondon még nem szerepelt és ilyen szintű meccsterheléshez sem volt hozzászokva, ilyenkor pedig sajnos benne van a pakliban, hogy előbb-utóbb jön egy sérülés. A fenti kérdésem, hogy vajon meddig lehet még emelni a terhelést, nyilván költői, mert ez úgyis elsősorban a nemzetközi és az európai szövetség döntéshozóin múlik, de azt megállapíthatjuk, egyelőre nem a csökkenés irányába mutatnak a következő tervek.

A teljes bejegyzés: NSO