A Dózsa elleni derbiről ment a szakértés – a forduló legszebb védése Varga Ádámé lett.

A találkozó első 15-20 percét az Újpest visszafogottan kezdte, mélyen húzta meg a védelmi vonalát és igyekezett kontratámadásokat vezetni, illetve a Fradi védelme mögé belőtt labdákkal veszélyes szituációkat teremteni. A lila-fehérek ezt követően hosszabb labdatartási fázisokra törekedtek, amire az FTC lehetőséget is adott is, mivel nem próbálta meg azonnal visszaszerezni az eladott labdákat, de arra nagyon ügyelt, hogy a vendégek ne juthassanak el a támadóharmadba.

A Fradi közepes blokkjának feltörése komoly feladványt jelentett a vendégjátékosok számára, ráadásul a 28. percben Tamás Krisztián óriási hibájának köszönhetően hátrányba is kerültek. Ezt követően sem változott a játék képe, amikor a Fradinál volt a labda az Újpest nem tudta megszerezni, amikor az Újpestnél volt a labda, akkor meg a Ferencváros nem igazán forszírozta a letámadást. Így kimondottan lassú iramban játszották a 236. derbit, rengeteg apró szabálytalansággal, sok-sok játékmegszakítással és gomolygó füstfelhőkkel.

Bár a Dejan Sztankovics által irányított Ferencvárosnak még nincs egy markáns, karakteres stílusa – ahogy Sztanyiszlav Csercseszov regnálása alatt sem volt a csapatnak –, de az agresszív letámadás az az elem, amit a szerb edző már több ízben is játszatott a csapattal. Méghozzá nem is akárhogyan. A Fiorentina, a Genk és a DVTK ellen is látványos és eredményes volt a magasan megkezdett védekezés. Ennek ellenére az Újpest ellen meg sem próbálták a zöld-fehérek, pedig a build-up egyértelműen a csapat gyengéje.

A második félidőre megváltozott a játék képe. A hátrány tudatában Nebojsa Vignjevics felcsavarta együttese presszingjét, amely messze nem volt tökéletes, de a Ferencváros így is – szokatlan módon – több labdát is eladott.

Már a tavaszi derbin is könnyedén átjátszható volt az újpestiek letámadása, mivel a centrumban szabadon hagytak egy zöld-fehér mezes játékost. Hiába váltott Vignjevics a szünetben, Tajti Mátyást küldte fel Peter Ambrose mellé letámadni, ez sem vezetett eredményre. Az FTC kapujához közel az Újpest csak Csoboth révén a fenti szituációkban tudott labdát szerezni, de ez nem a vendégcsapat megfelelő struktúrájának volt köszönhető, hanem Csoboth extra teljesítményének és a hazaiak pontatlanságának.

Nem csak esélytelen volt így a vendégek magasan történő labdaszerzése, de folyamatosan hátrányba is hozták magukat. Vincent Onovónak folyamatosan két emberre kellett volna egyidejűleg figyelnie, méghozzá hatalmas területen, ez pedig komoly terhet rótt a védekezésre.

Összességében megállapítható, hogy a Ferencváros egy jobb, szervezettebb csapat, amely játékának minősége is magasabb, mint az Újpesté, ennek ellenére a lilák könnyedén szorosabbá tehették volna a derbit, ha értékesítik a helyzeteiket és nem ajándékozzák oda a vezetést ősi riválisuknak.

A teljes elemzés: Büntető