„Juci” mellett Rákosi Gyula bácsit kérdezték a csapat szezonvégi gyenge formájáról.
Juhász István
Egyre többször gyászolunk, fogy a Fradi család – legutóbb Rátkai Lacit sirattam meg – még szerencse, hogy a csapat sikerei valamelyest kárpótolják az embert. Elismerésre méltó, ahogy a klub vezetői mindent megteremtenek azért, hogy a Fradi méltó legyen a múltjához. Természetesen örülök a bajnoki címnek, de van bennem jócskán hiányérzet. Azt most hagyjuk, hogy milyen erős a mezőny, erről is megvan a véleményem…! De az már Fradi-ügy, hogy a csapatba sokkal több Lisztes Krisztián kellene. Mert igenis vannak ügyes gyerekeink, akiknek a hol jobban, hol rosszabbul teljesítő légiósok mellett több lehetőséget kellene adni. Tőlük biztos nem láthattunk volna olyan nemtörődöm, már-már lélektelen játékot, mint az elmúlt fordulókban, különösen a Debrecen elleni mérkőzésen. Ne szépítsük, egy nagyon gyenge Loki győzött az Üllői úton. Azt vártam volna az edzőnktől, hogy feláll a kispadról és leüvölti a fejüket. Amikor én játszottam, Mészáros Dodó bácsi vagy Lakat Károly feltüzelték a játékosokat. Legyen már vér Csercseszov mester pucájában! Mert ez így nem lesz elég a nagy álomhoz, a Bajnokok Ligája főtáblájára kerüléshez…
Rákosi Gyula
Soha nem felejtem el, ahogy annak idején biztattak, vagy épp leteremtettek bennünket az idősebb játékosok. Szinte hallom most is: Kicsi, lehet rosszul játszani, lehet gyengébben teljesíteni, de feladni, soha! Küzdeni kell, amíg csak bírod! Valahogy ez jutott eszembe a Debrecen elleni Üllői úti mérkőzésen. Kijött tizenötezer ember ünnepelni, s cserébe nehezen minősíthető teljesítményt kapott. Ez nem méltó a Ferencvároshoz! Ilyen hozzáállással, mentalitással nehezen lesz megismételhető az idei kupabravúr. Várható változás a keretben, bízom benne, hogy erősödünk. Nem is lehet más a célja a következő idényben a Fradinak, mint változtatni ezen a hullámzó teljesítményen. Csak így lesz esélyünk felzárkózni hosszútávon Európához.
