Bognár György szerint több játékosunkat ki lehetett volna állítani.

Sztanyiszlav Csercseszov

Ilyen mérkőzésre készültünk, tudtuk, hogy a Paks hosszú labdákkal szeret operálni, odafigyelnek a második labdákra. Jól kezdtünk, a vezetést is megszereztük. Utána egy szerencsétlen szituációból jött a tizenegyes, a második félidőben a kiállítás is. Úgy gondolom, hogy tíz emberrel is küzdött a csapat, sajnos több nem jött össze. Nehéz megmondani, miért nem sikerült jól folytatni a meccset és persze az ellenfél is szeretett volna győzelmet elérni ellenünk. A rossz sorozat nem jelent nyomást, ilyen a foci, a megszerzett és az elvesztett pontokat is magunknak köszönhetjük. Annak örülünk, hogy egyre több sérült tér vissza, így tudjuk majd stabilizálni a csapatot és küzdünk tovább.

Bognár György

Szerintem megérdemelt a győzelmünk, mert csapategységben, agresszivitásban jók voltunk. Nem minőségben, hanem csapatjátékban voltunk erősebbek a Fradinál. Rendkívül frusztráltak, idegesek voltak, sokat szabálytalankodtak feleslegesen, még ki lehetett volna állítani tőlük, gondolok itt Kovacevicre, aki szándékosan leütötte Vargát a második tizenegyesnél. Érződött, hogy csapatként nincsenek együtt, egyénileg viszont jók voltak. Főleg az első félidőben, sokszor lefordultak rólunk, lendületesek, gyorsak voltak, ebben végig benne volt a veszély. Meccs közben átszerveztük magunkat, Vast a védelemből kihoztuk a középpályára, Hahnt kitoltuk oldalra, Szabó pedig visszament védőnek, ezzel megfordult a játék, Vas rengetek labdát szerzett, stabilabbak lettünk, ez döntőnek bizonyult. Varga tizenegyese megint elég kacska volt, mondtam neki, hogy lője már be az egyik sarokba, aztán majd variálhat, ha rúgott húsz gól felett. Csak előre tekintünk, hátra már minek?