Pólósaink kiválóságával beszélgettek.

Ahhoz, hogy a válogatottban a legtöbbet hozza ki magából, a Ferencvárosban is remekelnie kell. Melyek a célok a tavaszi szezonban?
Erős kerettel vágtunk neki az idénynek, Magyarországon talán a miénk a legerősebb, de tizenhárom jó játékos még nem jelent jó csapatot. Ezen dolgozni kell, kell még némi idő, hogy teljesen összeérjünk, a Bajnokok Ligája például még túl korán jött a csapatnak. Amikor mindenki a saját feladatára koncentrál, nehéz minket legyőzni, de amint valaki hibázik, a másik kettő segíteni akar, és ilyenkor felborul a rendszer. A Magyar Kupa-győzelem viszont azt mutatja, hogy ha elegendő idő jut a felkészülésre, akkor elsőrangú a védekezésünk – márpedig a pólóban ez az igazi értékmérő.

A bajnokságban tavasszal is veretlenek maradnak?
Ez a célunk. Bízom benne, hogy egészen az utolsó meccs lefújásáig veretlenek maradunk, mert már nagyon vágyom a bajnoki aranyra. A Dunaújváros játékosaként sok döntőt játszottam, volt, hogy nagyon kevés hiányzott a győzelemhez, de végül mindig ezüstérem lett belőle. Remélem, hogy a Fradiban más lesz a végkifejlet, emellett az Euro Kupában is legalább a döntőig szeretnénk menetelni. A Magyar Kupa-győzelem nagy lendületet adhat a célok eléréshez: a Ferencváros női szakága öt éve jött létre, az első döntőjét most ősszel játszotta, és rögtön meg is nyerte. Ez jó visszaigazolás arról, hogy jó úton járunk.

Mennyire volt nehéz nyáron elhagyni Dunaújvárost?
Mindenki nehéz szívvel búcsúzik attól a helytől, ahol felnőtt. Amikor beléptem az uszodába, legalább tíz gyerek rohant oda hozzám, ölelgettek, puszilgattak, minden nap rajzokat kaptam, amelyre ráírták, hogy én vagyok a példaképük. Minden élsportolónak ilyen közeget kívánok, másfelől viszont éreztem, hogy már nem érnek új impulzusok, márpedig ezek kellenek a fejlődéshez. Az edzőm, Mihók Attila remek szakember, de tizennégy évnyi közös munka után már nehéz újat mondani a játékosnak. Szükségem volt arra, hogy egy másik edzőnek is bizonyíthassak, és az eddigi tapasztalatok alapján jó döntést hoztam. Kizökkentem a megszokott monotonitásból, máshogy épülnek fel az edzések, profi hozzáállás jellemzi a klubot, és a közösség is remek.

2023 januárjában mennyire motoszkál ott a fejében, hogy jövőre olimpiát rendeznek?
Annyira, hogy minden e-mailemet úgy írom alá, hogy Párizs leendő olimpiai bajnoka. A következő lépésre figyelünk, de ettől még lehet arra gondolni, milyen lesz ismét olimpián szerepelni, és végre szurkolók előtt játszani. Az olimpia mindig ott van a vízilabdázó fejében, csak a napi teendők újra és újra háttérbe szorítják.

A teljes videóinterjú: Sportal