A válogatott középpályása elmondta miben más a mostani nemzeti csapat ahhoz képest, amit sérülése miatt másfél éve otthagyott.

– Marco Rossi a 2020-as szerbek elleni Nemzetek Ligája-meccsen, és az Izland elleni Eb-pótselejtezőn is kipróbált egy olyan rendszert, amelyben Szoboszlai Dominikkal együtt játszottatok. Most karácsonyfa alakzatban játszik a válogatott, el tudod képzelni, hogy támadó középpályásként visszakerülsz mellé a kezdőbe, vagy kioltanátok egymást?
– Szerintem tudnánk egymás mellett játszani, ezt több meccsen is megmutattuk, a szerbek ellen különösen jól ment együtt. Akár ő a bal oldalon és én a jobb oldalon, akár fordítva. Ha több kreatív játékos van a középpályán, több esély van a váratlan húzásokra. De természetesen ezt Marco Rossi dönti el, nem én.
Akár csereként, akár kezdőként, akár Dominikkal együtt, akár más felállásban, nekem az a fontos, hogy százszázalékos erőbedobással játszhassak a nemzeti csapatban.

– Más az a magyar válogatott, amelyben megsérültél tavaly márciusban, és amelybe visszatértél a Luxemburg és Görögország ellen?
– Azóta is láthatóan fejlődött a csapat. Még koncentráltabban, még pontosabban és még bátrabban futballozunk. A taktika is változott: Nagy Ádám vagy Schäfer András húzódik vissza, hogy segítse a labdakihozatalt, ilyenkor egy emberrel állunk fel hatos poszton, és a tízes poszton játszók is mélyebben visszajönnek. Így a labdás fázisban nem azzal kell indítani, hogy a belső védő felíveli, aztán érkezünk rá, hanem magabiztosabban el tudunk kezdeni építkezni támadásban. Mentálisan is fejlődött a csapat, az erősebb válogatottak ellen is bátran fociztunk. A meccsen kívüli feladatvégzés is más.

– Mennyiben?
– Például még alaposabban, profibban ki van dolgozva az egyénre szabott regeneráció, ami azért fontos, hogy a sorozatterhelés végén is frissek maradhassunk. Öröm volt visszatérni egy ilyen közegbe, és a csapat is szeretettel fogadott, ez nagyon jól esett.

– Rossival Dunaszerdahelyen és a válogatottnál is éveket dolgoztál együtt, hogyan jellemeznéd őt?
– Ő hívott a DAC-hoz, ahol aztán történelmet írtunk közösen a harmadik hellyel, a nemzetközi kupaszerepléssel. A válogatottba is mindig meghívott, amikor pedig megsérültem, folyamatosan keresett telefonon, hogy hogyan érzem magam, biztatott. Nagyszerűen motivál, igazán családcentrikus ember, és taktikailag is maximálisan felkészült. Mindez visszaköszön a játékunkban.

– 19 hónapos kihagyás után tértél vissza a válogatottba, hogy emlékszel vissza a görögök elleni gólodra?
– Vagy négy perce vártunk az oldalvonal mellett Szappanos Petivel, és már azt mondtuk egymásnak, be sem fogunk tudni állni. A 92. percben tudtunk pályára lépni, és egy bedobás után felrúgták Ádám Martint a kaputól nem messze. Dzsudzsák Balázs és Szoboszlai már nem voltak a pályán, egyből jelentkeztem, hogy én lövöm a szabadrúgást. A hosszú alsót céloztam, bement. Óriási érzés volt ilyen hosszú felépülés után 50 000 ember előtt gólt lőni, amivel ráadásul győztünk. Fontos volt, hogy Balázst győzelemmel búcsúztassuk el.

– A gólhoz Beregi Istvánnak, a válogatott videóelemzőjének is volt némi köze, ugye?
– Igen, István minden meccs előtt elküldi a szabadrúgásokat elvégző játékosoknak, hogy milyen mozgást választ ilyenkor a kapus. A görögök kapusáról, Paszhalakiszról is elküldte, és látszott, hogy gyakorta belép középre a lövés előtt. Ezért eldöntöttem, hogy bármi lesz, a hosszút célzom meg. Az történt, amit sejtettünk, a kapus lépett egyet jobbra, így nem ért vissza a hosszúra. Ez is mutatja, hogy mennyit számít a csapattal dolgozó profi stáb háttérmunkája. Nem csak az ellenfél kapusának a mozgásáról kapunk előzetesen információt, hanem az ellenfél összes játékosáról.

forrás és teljes interjú: bunteto.com