A Bajnokok Klubjában beszélgettek a Trabzonspor elleni győzelmünkről – Lisztes Krisztiánt is kérdezték a meccsről.
Lisztes Krisztián
Péntek délelőtt jártam a Népligetben, és nosztalgikus érzések fogtak el: a nagy győzelmet követő eufória már elmúlt, de mindenki mosolyog, mindenkin érződik a boldogság. Egy napig lehet élvezni a nagy sikert, mert jön az újabb mérkőzés. Ezt a győzelem utáni, másnapi miliőt szerencsére átélhettem annak idején magam is, jó volt újra érezni! A régi nagy sikerekhez sorolják ezt a diadalt, és egyértelmű, hogy a korai kiállítás miatt. Nemcsak Eldar Civic, az egész csapat tanulhat az esetből. A VAR figyel, így tilos a labdáért menni, sokba kerülhetett volna egyetlen szabálytalanság – szenvedéllyel, de tiszta fejjel kell futballozni. A szív, az akarat diadala volt ez. Dibusz Dénes remekelt, Muhamed Besic a visszatérése óta keresgélte a helyét, most mintha megérkezett volna, Vécsei Bálint indítása parádés volt, Tokmac Nguen sok kritikát kap, de most hatalmasat játszott, okos gólt lőtt, Adama Traoré gólja pedig… Mellélépett, finoman alábökött, tanári megoldás volt. A helyzet az, hogy mindenkit kiemelhetnék: a hangulat a játékosokat feltöltötte adrenalinnal, valamennyien hozzátettek a teljesítményhez. Ha személyes élménnyel kezdtem, hadd zárjam azzal: boldogság, hogy a fiam tizenhét évesen ott ülhetett a kispadon egy ilyen mérkőzésen; tanuljon, adjon motivációt a mindennapi munkához, hogy mit élhet át egy Fradi-játékos, ha keményen dolgozik és alázatosan játszik.
