Korábbi kiváló kapusunkkal beszélgettek.

– Hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával?
– Kislányként nagyon szerettem focizni, az osztálytársaimmal állandóan rúgtam a bőrt. A testneveléstanáromnak hamar feltűnt, hogy milyen magabiztos vagyok a kapuban, ezért elhívott kézilabdázni. Az iskolai csapatban kezdődött a pályafutásom, tizenhárom éves koromban pedig leigazolt a pécsi Lepke csapata, ahol végigjártam a szamárlétrát. Megyei csapat volt, a serdülőben kezdtem, majd jött az ifi, aztán pedig a felnőttek. Tizenhét évesen a pécsi NB1-es klub megkeresett, hogy menjek át hozzájuk. Később megfordultam Kiskunhalason, Debrecenben, majd következett a Ferencváros.

– Sikeres éveket töltöttél zöld-fehérben, kétszer lettél bajnok és BL-döntőt is játszhattál a Fradival.
– Igen, csodálatos emlékeim vannak a Ferencvárosról. Hatalmas nevek közé kerültem, eleinte vigyázzállásban álltam, de nagyon sok mindent tanultam tőlük. Hihetetlen mennyiségű munkát végeztünk el Németh Andrással, korát meghaladó taktikát alkalmaztunk. Sokkal gyorsabban kezdtük el a „gyors kézilabdát”, mint bármelyik vetélytársunk és ennek köszönhetően tudtunk sikeresek lenni.

– Ebben az időszakban lettél válogatott, ahol szintén hatalmas sikereket értél el.
– Igen, 2000-ben Európa-bajnok lettem, de van vb-ezüstöm és vb-bronzom is. Mindegyikre nagyon büszke vagyok. 2000-ben az olimpiai felkészülést is végigcsináltam, csak a végén azt mondták, nem lehet az első világversenyem egy olimpia, így nem vittek Sydneybe. Az Európa-bajnokságon azonban bizonyíthattak a fiatalok, így hatalmas tettvágy dolgozott bennünk. Fantasztikus kaland volt az egész, volt, hogy leszakadt a lift, a döntőben a románok ellen lekapcsolták a lámpákat, hogy azzal is összezavarjanak minket… Azonban a Bukarestben tapasztalt magyarellenesség csak még jobban motivált minket és megnyertük a mérkőzést. A saját teljesítményemmel is elégedett voltam, úgy érzem stabil támaszt tudtam adni a csapatnak, amikor pályán voltam. A végén engem vittek el doppingvizsgálatra, amivel nem is lett volna gond, csak öt és fél óra volt, mire mintát tudtam adni, így mire visszaértem a többiekhez a buliba, addigra véget is ért az ünneplés.

– A kézilabda mellett tanultál is, hogyan sikerült a kettőt összeegyeztetni?
– Számomra a tanulás és az élsport egyformán fontos volt az életemben. Nem jártam bulizni, mindig csak az adott feladatomra koncentráltam és próbáltam a maximumot kihozni magamból. A tanárképző főiskola diplomám és a válogatottság kárpótolta is az elkötelezettségemet.

– Visszavonulásod után kialakítottál egy egyedei kapusmódszert. Hogyan alakult ki ez az elhatározás benned?
– Már a Fradi-játékosként is dolgoztam az utánpótlásban, később mikor abbahagytam a kézilabdát, egyből megkaptam a kapusedzői státuszt Fehérváron. Azt, amit tanultam egyetemen, illetve amiket magamon is tapasztaltam, összesítettem és kialakítottam egy módszert. A diplomamunkámat is ebben a témában írtam, ekkor érzékeltem, hogy nincs szakanyag a kapusságról. Tíz év alatt írtam egy könyvet, amelyben összeszedtem a tapasztalataimat. Részletesen, széleskörűen írtam le mindent a Sugár-módszerről. A kiadáshoz hoztam létre a Sugár Tímea Kézilabda Kapusképzés Alapítványt. Az alapítvány ma már 5 éves és sok élményt sikerült adni a kapusok számára. Kapusok találkozója már a 11 évet éli meg, de van támogató program is, ahol a kapusok számára plusz lehetőséget villantok fel a fejlődésük érdekében. Én tanító vagyok és nagyon szeretek tanítani, átadni a tudást. Amivel még foglalkozom és segít, hogy a lehető leg szélesebb körbe eljuttassam a tudásomat a Sugár Kapustábor megszervezése, ami az idén már a kilencedik alkalommal lesz megrendezve. Nagyon sok esetben annyira gyorsan betelnek a helyek, hogy a meghirdetésig sem jutok el, már az előjelentkezéskor betelnek a helyek. A stábunk hat főből áll, és négyen folyamatosan huszonnégy órában foglalkozunk a fiúkkal és lányokkal, hogy különleges élményekkel térjenek haza.

– Hogyan látod a jelenlegi Ferencvárost?
– A Ferencváros folyamatosan építkezik, látható, hogy az új játékosokkal új lendület is érkezik a csapathoz. Az első két hely már évek óta be van betonozva a hazai bajnokságban, de nagyon szurkolok, hogy a nagy cél, a Final Four is összejöjjön végre. Nekem megadatott, hogy BL döntőt játszak és részese legyek ennek a különleges ünnepélynek. A Bajnokok Ligája döntő leírhatatlan élmény és ne felejtsük el a különleges szurkolókat sem, akiknek a szurkolása olyan pluszt add, amibe még a mai napig beleborzongok. Kívánom, hogy a mostani játékosok is átélhessék eztt a szurkolókkal közösen.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu