Ottó elmesélte azt is, hogy amikor leigazolta a Barcelona, Kubala László egyből ott volt az edzésen, hogy megnézze magának a magyar srácot.

– Egyértelmű, hogy ma este kinek szurkol, vagy…?
– Szó sincs róla, egyértelmű. Nagyon erős és mély a kötődésem a Ferencváros iránt. Mindkét nagyapám, az édesapám, a nagybátyám, mindenki szenvedélyes fradista a családban. Kisgyerekként, amikor az iskolában fociztunk a bitumenen pöttyös PVC-labdával, mindig két csapat volt a pályán: az Ózdi Kohász és a Fradi, s én mindig a Fradi csapatkapitánya voltam. A Ferencváros az örök szerelem az életemben, a Barcelona csupán egy – bár kétségtelenül izgalmas, emlékezetes – kaland.

– Ha egyetlenegy emléket kellene kiemelnie, akkor ennek a kalandnak melyik a legkedvesebb pillanata?
– A megérkezés, az első edzés. Amikor arra a hírre, hogy a Barcelona leigazolt egy magyar srácot, Kubala László megjelent a tréningen. Először csak a csődületet érzékeltem, ami körülötte támadt, aztán kérte, mutassanak be neki, s hozzám már természetesen magyarul szólt. Leállt velem passzolgatni, hogy személyesen győződjön meg arról, hogy ott a helyem. Felejthetetlen nap volt. Kuksi bával, avagy „Lászival”, ahogy Barcelonában nevezték, aztán többször összefutottam. Miként a La Másián, a klub edzőközpontjában rendszeresen találkoztam a korszak és a klub sztárjaival, Ronaldóval, a „Fenoménnal” természetesen, Figóval és a többiekkel. Ugyan a Barca A csapatában egyetlen mérkőzésen sem léptem pályára, mégis máig hatalmas élmény az ott eltöltött egy esztendő.

– Az első csapattal mennyire volt szoros a kapcsolat?
– Persze, ez elkerülhetetlen volt. Már csak azért is, mert amikor a válogatottak elmentek, rendszeresen az A-csapattal edzettünk. Sztoicskov – széles vigyorral az arcán – rendszeresen „madzsarozott”, de jóban voltam Ivan de la Penával, a brazil Giovannival és a nigériai Amunikével is. Azt még hadd tegyem hozzá: ebben az időszakban az első csapat vezetőedzője Bobby Robson volt, segítője pedig egy fiatal portugál szakember, aki az angol edzőlegenda mellett tanulta a szakmát: bizonyos José Mourinho. Egyébként nagy élmény volt testközelből tapasztalni, hogy az igazán nagy sztárok mennyire közvetlenek, cseppnyi sztárallűrjük sincs.

– Rátérve a mai Fradira: miben más ez a Ferencváros, mint a korábbiak? Akár a Thomas Doll irányította csapat, akár a Ricardo Moniz-féle együttes, de a maiakat összehasonlíthatjuk a kilencvenes évek BL-csapatával is. S most kérem, ne az anyagi különbségeket feszegessük.
– Jött végre egy olyan edző, aki rendszerben gondolkozik. Szergej Rebrov – személyiségét tekintve – egy rendezett pali, aki nem szeret dobálózni a szavakkal, és fölösleges gesztusai sincsenek, hanem rendszerfüggő, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy egy olyan szintű klubnál, mint a Ferencváros, hogyan kell dolgozni, és mi az elvárás. A Fradi sportszakmai és erkölcsi szempontból is eljutott oda, hogy nemcsak az itthoni, hanem a nemzetközi porondon is képes helytállni. A kulcs a szervezett védekezés, valamint az, hogy az egyéni érdekek teljes mértékben háttérbe lettek szorítva. S mindezt Rebrov – igazi vezérként – nagyon jól irányítja, kezeli, megfelelő egyensúlyban tartja.

– S ebbe még az is belefér, hogy lemond olyan közönségkedvencekről, mint Böde vagy éppen Lanzafame.
– Rebrov igazi profi: őt csak és kizárólag az eredményesség érdekli, s olyan játékosokat keres, akik az általa elképzelt rendszerhez tökéletesen alkalmazkodni tudnak. A Bajnokok Ligájába jutás pedig egy komoly lehetőség nemcsak sportszakmailag, hanem pénzügyileg is, éppen ezért a jelenlegi keretet tovább lehet majd erősíteni.

– Van-e kedvence a jelenlegi Fradiból?
– Kimondott kedvencem nincs, hiszen én egészen más szemmel nézem ezeket a meccseket, mint egy átlagszurkoló; Fradi-érzelmű emberként próbálom megérteni azt a folyamatot, ami a klubnál zajlik. S tökéletesen értem, amit nem is győzök ismételni: elindult egy folyamat, és csak egy cél lebeg a résztvevők szeme előtt; kőkeményen csak az eredményesség számít, s ennek köszönhető a valóban állandóan eredményességet generáló stratégia. Tehát nem feltétlenül azt kell nézni manapság, hogy hány magyar játszik a csapatban, hanem inkább az az örömteli, hogy a kitűnő scoutingok révén megfizethető és jó légiósok segítik a csapat előremenetelét. De ez az eredményesség éppen a teljes magyar közeg számára inspiráló kell legyen; a Fradiban ma már nagyon magas szinten kell teljesíteni, a fiatal tehetségeknek pedig arra kellene törekedniük, hogy valamilyen úton-módon e folyamat részesei lehessenek. A hosszú távú cél csak az lehet: megversenyeztetni a jövőt.

– Miután összeállt a Bajnokok Ligája G-csoportja, milyen gondolatok játszódtak le önben a Juventus, Barcelona, Dinamo Kijev, Ferencváros négyes láttán?
– Egy Liverpool- és egy Lazio-drukker haverom a tanúm rá, hogy a sorsolás napján, délután kettőkor átküldtem nekik a kívánságlistámat. Ezen a következő állt: Paris Saint-Germain (Lőw Zsolt miatt) vagy Juventus (Cristiano Ronaldo miatt), a Barcelona (Lionel Messi miatt), és Salzburg (Szoboszlai Dominik miatt), valamint Szergej Rebrov korábbi csapata, a Dinamo Kijev. Mivel a Ferencvárost utolsóként húzták ki, s úgymond beesett a Juve, a Barca és a Kijev mellé, az emberben egy hatalmas katarzis lett úrrá. Hiszen huszonöt év után a Fradi egy fantasztikus sorsolást kapott, a szurkolók élőben láthatják a futballvilág elmúlt 20 évének két legnagyobb világklasszisát, és a klub sportszakmai szempontból sem járt rosszul. Hiszen ha valamelyik játékos jól játszik, és mondjuk, gólt lő a Nou Campban, nagyon könnyen felfedezhetik, s egy olyan szerződéshez juthat, amellyel egy életre megalapozhatja a jövőjét. A Fradi visszakerült a nemzetközi futballtérképre, s ez a klub és a játékosok számára is egy fantasztikus lehetőség.

– A ma esti mérkőzés előzményeit, a Ferencváros bravúros sorozatát, a Barcelona bukdácsolását minden futballrajongó ismeri. Okozhat meglepetést a Fradi?
– A Ferencváros két éve töretlenül fejlődik, ennek látványos és elismerésre méltó eredménye az, hogy bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A Fradi patinás története is közismert, érdekes, hogy a csapat korábban sohasem, még legnagyobb sikerei idején sem játszott tétmérkőzést a Barcával. Így értékeljük hát a most eljött pillanatot. A másik oldalról a Barcelona a földkerekség egyik legnagyobb és legsikeresebb klubja, amely azonban évek óta lejtmenetben van, a nyár óta pedig egyenesen válságos a helyzete. Természetesen így is a Barcelona a találkozó esélyese, de ha valamikor, hát most okozhat meglepetést a Ferencváros.

– Szombaton, a Getafe elleni mérkőzésen a Barcelona kimondottan gyengén, Messi ráadásul kedvetlenül játszott. Mi az oka ennek?
– Meg lehet érteni Messit. Ő a csapatban az alfahím, sőt a futball történetének az egyik legjobb labdarúgója. Az elmúlt években mindenki elhagyta a klubot, akikkel szeretett és tudott együtt játszani. Előbb Puyol, Xavi és Iniesta, aztán Neymar és a nyáron Suárez. Magára maradt. Átalakulóban van a Barca, és ennek Messi az áldozata. Még képlékeny, hogy mit hoz a jövő, de a jelen nem túl fényes. Persze a jelenlegi keret is sokkal jobb annál, hogy a Barca kikapjon a Getafétől. Szurkolok a csapatnak, hogy találjon magára, de majd csak a hét végén, az El Clásicón…

– Itthon drukkol, vagy ott lesz a mérkőzésen személyesen?
– Terveztem az utat, ott lehetnék, de kisebb betegségen vagyok túl, a családom és az ismerőseim egészségét sem akarom kockáztatni, ezért a járvány miatt úgy döntöttem, hogy itthon maradok. Baráti társaságban szurkolok majd a Fradi sikeréért.

– Mi szólhat a Ferencváros mellett?
– Elemezhetnénk még a két csapat játékstílusát, hogy a Barcelona ellen, ha nem elég gyors a labdajáratás és nincsenek váratlan megoldások, akkor már nem csak a sztárcsapatok képesek tolódással eredményesen védekezni; hogy a Fradinak megvannak a gyors és határozott emberei, akik képesek kontrából veszélyt teremteni, de inkább az érzéseimre hagyatkozom. Huszonöt éve se várta senki sem, hogy a Fradi meglepi a Grasshopperst. Másfél hete a délvidéki születésű Könyves Norbert góljával győzött a magyar válogatott Szerbiában. Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán – a Barcelonának három ferencvárosi gyökerű legendás játékosa van, s most az utódok eljutottak oda, hogy tétmérkőzést játszhatnak a világhírű katalán csapattal. Ez most tényleg most vagy soha esély, talán soha vissza nem térő alkalom. Bízom a Ferencvárosban.

Bővebben: Magyar Nemzet, Origo