A bosnyák SportDC beszélgetett női labdarúgó csapatunk játékosával, aki Magyarországon maradt a járványhelyzet alatt is.

Melisa, hogyan töltötted el az elmúlt heteket a házi “karanténban”?
A helyzet ma már egy kicsit jobb, elkezdődött a visszaállás a normális életre. Az elmúlt héten már edzésben voltunk a csapattal, ami remek. A napokban pedig közölték velünk, hogyan fog lezárulni a bajnokság. Megkaptuk a pontos dátumokat, hogy mikor kell majd játszanunk júniusban. Az egész csapat együtt van, hála Istennek, mindannyian átestünk a koronavírus teszteken, mindegyik negatív lett, a lányok jól vannak és mindenki részt vehet az edzéseken. Minden héten kétszer tesztelnek majd minket, meglátjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok, remélem minden rendben lesz. A bajnokságot lezárták, bajnokot nem hirdetnek, az első helyen álltunk, ezért fogunk majd játszani még két vagy három mérkőzést a nemzetközi kupa indulási jogáért.

A koronavírus okozta helyzetben hogyan tudtál edzésben maradni?
Egész idő alatt Budapesten voltam az edzőközpontunkban a finn csapattársammal, Sini Laaksonennel. Haza is mehettünk volna, de már ahhoz szerintem késő volt, nem lett volna jó, mert otthon karanténba kellett volna vonulni egy szobába. Így inkább maradtam és végig egyéni tréningeket végeztem az edzőnk útmutatásai alapján. A csapattársaim pedig otthon edzettek. Az egyéni gyakorlások többnyire futással és kondizással teltek, persze voltak egyéb gyakorlatok is. De szerencsére ketten voltunk és az edzőnk, szóval nem volt vészes, számomra gyorsan el is telt ez az idő.

Hogyan fogadtátok a Ferencvárosnál, hogy a bajnokságot félbeszakítják?
Ezt az egész világon mindenhol nehéz a sportolóknak, nekünk is az. Folyamatosan készülsz, hogy készen állj, jól haladsz előre, persze, hogy csalódott vagy, ha ezután közlik veled, hogy nincs tovább, nem rendezik meg a hátralévő mérkőzéseket, kivétel azt a kettőt vagy hármat a Bajnokok Ligája indulásért. De így a helyes, az egészség a legfontosabb, fontosabb, mint a labdarúgás.

A második szezonodat töltöd az FTC-nél, hogyan érzed ott magad?
Remekül, nagyon jól érzem magam a Fradinál, csak ez a mostani időszak nem olyan jó, de ez máshol is így lenne. A stáb profi és kedves, ahogy a csapattársaim is, kiválóak a körülmények. Az élet nagyon hasonló a bosznia-hercegovinaihoz, Budapest pedig egy gyönyörű város rengeteg látnivalóval.

A Slavia Prágától igazoltál Budapestre, volt valami nehézség a beilleszkedésed során?
Elég hasonló a két ország, a csehek mentalitása talán egy kicsit közelebb áll hozzánk, mint a magyar. A Slaviánál is gyorsan alkalmazkodtam a körülményekhez, nem volt gondom, hasonlóak voltak az edzések, mint Szarajevóban. A Ferencvárosnál kiváló edzéseket tartanak, minden téren. Sokat dolgozunk hétfőtől vasárnapig, van, hogy két edzésünk is van egy nap, délelőtt a konditeremben, délután a pályán. Sikerült gyorsan hozzászoknom.

Innen a távolból úgy látjuk, hogy erősödött a magyar bajnokság, te is így gondolod?
Igen, örülök, hogy a többi csapat is egyre jobb, így több izgalmas és jó mérkőzés van az NBI-ben. Több együttesben is válogatott játékosok szerepelnek. Volt, hogy csak a jobb gólarányunk miatt álltunk az élen, azonos pontszámunk volt a 2. és 3. helyezettel. És ez szerintem jó a magyar bajnokságnak és kluboknak, remélem, hogy egyre jobb lesz az NBI.

Melyik csapat ellen volt a legnehezebb a pályán a bajnokságban?
Amióta itt vagyok két mérkőzést veszítettünk el a DVTK és az MTK ellen. Nekem a Diósgyőr tűnik annak a csapatnak, amelyik a legtöbbet fejlődött az elmúlt években, jó benyomást keltettek bennem, jó csapat sok kiváló játékossal.

Több országban játszottál már, mint például Csehország, Norvégia vagy Svédország, szerinted hol érdeklődnek leginkább a női labdarúgás iránt?
Szerintem Svédországban és Norvégiában, a svéd még mindig egy jó bajnokság, korábban a legjobb volt Európában. Arrafelé jobban érdekli az embereket a női foci, mint mondjuk Boszniában vagy Magyarországon. Itt nem túl nagy az érdeklődés, többnyire 100-200 néző előtt játszunk. De amikor jönnek az igazán fontos meccsek, a bajnoki döntők, akkor sokan ki szoktak látogatni, ezek a legjobb mérkőzések, érdekesebbek a szurkolók számára is.

Mesélj az elmúlt nyári Bajnokok Ligája selejtezőtökről.
Nagyon jól játszott a csapat mindhárom mérkőzésen. A Spartak Szabadka ellen is, de sajnos nem sikerült továbbjutnunk, a szerbiai együttes került a főtáblára, a jobb gólarányuk döntött. Az edzőnk mindenkit bevetett a selejtező alatt, de végül sajnos nem lett meg az eredménye. Sok jó játékosunk van, de egy kis rutin hiányzott.

Még a Slavia Prága játékosaként pályára léphettél a Bayern München ellen, milyen érzés volt?
Az a legszebb élményem eddig, amit a labdarúgás adott. Otthon 1-1-et játszottunk velük sok néző előtt [~7000-en voltak – Peti], mindannyian tudtuk, hogy ki az a Bayern München, de nekünk is jó csapatunk volt és hazai pályán felvettük velük a harcot. Ez volt az egyik legcsodálatosabb élményem a válogatott mérkőzések mellett.

Jól játszottál bosnyák színekben az EB-selejtezőkön, elégedett vagy?
Mi az hogy! Elég csak az eredményeket nézni. Hét meccsből öt győzelem nem kis teljesítmény. A legnehezebb meccs talán a hazai Izrael elleni volt, hasonló erőt képviselnek, mint mi, de megvolt az akarat – ez a legfontosabb! – és sikerült nyernünk. Idegenben is legyőztük őket, de egy kemény csapat. A folytatásban minden lehetséges, még három forduló van, a dánokat és az olaszokat fogadjuk és Grúziába utazunk majd.

Végül lenne-e bármilyen tanácsod, hogyan fejlődhetne gyorsabban a női foci nálunk?
Befektetők és szponzorok kellenek, de ami a legfontosabb, a játékosoknak fejlődnie kell. Lehet kifogásokat keresni, hogy nincsenek jó körülmények, de ez szerintem nem célravezető. Nem azt kell nézni, hogy miért nem megy, hanem magunkra koncentrálni és megpróbálni még jobbá válni, úgy gondolom, ez az igazi kulcsa a fejlődésnek.

Fotó: Sasi