Az olimpia elhalasztásáról beszélt Rédli András, Szilágyi Liliána és Vámos Márton.
Vámos Márton
Végig optimista voltam, bizakodtam, hogy nem marad el az olimpia, és még ezen a nyáron megrendezik a játékokat. Jó formában várhattuk a tornát, a megnyert Európa-bajnoksággal megadtuk a kellő alaphangot, és szerencsére a Fradival is szépen meneteltünk. De sajnos ilyen az élet, és bár nekünk ez óriási fájdalom, természetesen érthető, hogy a szervezők nem akartak kockáztatni és esetleges veszélynek kitenni a sportolókat és a szurkolókat. Most nem a sport az első a világon, sokkal fontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon, és átvészelje ezt a rendkívüli helyzetet. Mi is igyekszünk betartani minden óvintézkedést, várjuk, hogy visszatérjen az élet a régi kerékvágásba, és újra edzhessünk. Abban viszont biztos vagyok, hogy az emberek világszemlélete ezután megváltozik majd, hiába gondolsz ugyanis, vagy tervezel előre bármit, egyik pillanatról a másikra minden felborulhat.
Rédli András
Várható és racionális döntés született. Érzelmileg azért nem kommentálnám a döntést, mert engem az utóbbi időben még nem az olimpia, hanem az oda vezető út foglalkoztatott, és foglalkoztat most is. Nem az érdekel, hogyan, mikor rendezik majd meg a játékokat, hanem az, hogy kijussunk Tokióba. Jelen pillanatban kvótás helyen áll a férfi párbajtőrcsapat, és bízom benne, hogy ez így is marad. A kvalifikációs időszaknak március 22-én lett volna vége. Remélem, az a lobbi érvényesül majd, amely azt támogatja, hogy a jelenlegi állás alapján, az utolsó verseny nélkül zárják le a kvalifikációt. Azt nem tehetik meg, hogy mondjuk egy fél évvel később kijelölnek egy időpontot az utolsó versenyre. Most a világ sorsa a leglényegesebb, fő a nyugalom.
