Egygólos siker a szombathelyiek ellen.

Női labdarúgás, NBI, 13. forduló
Ferencváros 2-1 (1-1) Haladás Viktória
Gólok: Csiki, Mosdóczi

Beszámoló: Fradi.hu

Böröcz – Mosdóczi, Zlidnis, Hasanbegovic, Szabó V. – Fenyvesi, Aleksic (Papp, a szünetben), Kinzner (Pusztai, 65.), Csiki – Kocsán (Czellér, 70.), Vágó

Csiki Anna

Azt gondolom, hogy az egész mérkőzésen folyamatos nyomás alá kényszerítettük a Haladást. Sajnos az első félidőben nem játszottunk jól, ez általában a válogatott szünet után előfordul. Amióta visszatértünk a törökországi edzőtáborból csak kétszer edzettünk együtt. A második félidőben viszont teljesen más mentalitással léptünk pályára. Felpörögtünk és bár az első játékrészben is voltak helyzeteink, a Haladás betömörülő védelmét a második 45 percben sikerült feltörnünk. Rákapcsoltunk, sokkal nagyobb tempót diktáltunk és szerencsére jöttek a gólok is. Jól éreztem magam a pályán, de nehéz volt felpörögni, mert a sok utazás és a válogatott edzőtábor és felkészülési torna után azért volt bennem fáradtság. Ugyanakkor elégedett vagyok, mert most a legfontosabb a három pont volt.

Dörnyei Balázs

Az első félidő enervált, pontatlan játékot hozott, egyáltalán nem hasonlítottunk arra a csapatra, amelyik tisztességesen végigdolgozta a téli felkészülést. Sajnos az elmúlt két hét nem múlt el nyomtalanul, lényegében nem is láttuk egymást. Egy nagyon jó állapotban lévő csapat nagy része ment el a válogatottakhoz, ahol természetesen rengeteg új impulzus érte a játékosokat, más volt a taktikai elvárás is. Ez mind érződött rajtunk az első negyvenöt percben, talán nem túlzok, ha azt mondom, ez a félidő borzalmasan sikerült. A szünetben ezért nem is a taktikáról volt szó nagyrészt, hanem a szívről, a hozzáállásról, az akaratról. Ennek meg volt a hatása, a második félidőben mintha nem is ugyanaz a csapat lett volna a pályán, pedig összesen egyet cseréltem a szünetben. A mi alapjátékunk rengeteg passzra épül, ameddig csak lehet, próbáljuk elkerülni a párharcokat. Sok játékosunk képes technikás egyéni villanásra, ma sajnos ezt kevesen valósították meg a pályán, de szerencsére Anna is és Evelin is tudott ebből mutatni valamit a döntő pillanatokban. Ezen kívül volt több kapufánk és épphogy kimaradt lövésünk is, szóval dolgoztak a többiek is becsülettel, és kevés hiányzott ahhoz, hogy simább győzelem legyen. Így viszont összességében a győzelmet mindenképp megérdemeltük, de ennél többet nem igazán, hiszen egy félidőt odaajándékoztunk az ellenfélnek.