Férfi kézilabda szakosztályunk tehetséges irányítója, Lukács Péter a Fradival több bajnokságban is szerepel, emellett az utánpótlás válogatottban is stabil kerettag.

Tavaly a legjobb hazai serdülőkorú kézilabdázónak választották, az idén októberben pedig a rangos párizsi nemzetközi torna MVP-je, azaz legértékesebb játékosa lett. Ezek alapján is nehéz vitatni, hogy az FTC 17 éves irányítója, Lukács Péter korosztálya egyik nagy ígérete, aki ráadásul a mostani évadot is jól kezdte: a zöld-fehérekkel menetelnek a különböző bajnokságokban, míg a válogatottal eddig százszázalékosak.

A válogatottal az elmúlt két évben nagyon sok munkát tettünk bele, és ennek látszik már az eredménye. Az idén is jól kezdtünk, mindenki nyitott volt az új stáb felé. A csapat erőssége továbbra is a támadójáték, a dinamika és a küzdeni tudás. Az új védekezési szisztémát még szoknunk kell, de szerintem jó úton járunk.

Lukácsék a nyáron a svédországi, nyílt U17-es Európa-bajnokságon az ötödik helyen végeztek, miközben nagyon súlyos tévedés áldozatai lettek: hibás jegyzőkönyv miatt estek el a négy közé kerüléstől. De ő azt mondja, abból is inkább csak építkeztek, és még erősebbek lettek. Az egyéni címeknek pedig örül, de egy cseppet sem dől hátra.

Megtiszteltetés, ha engem kiemelkedő játékosnak látnak, egyfajta visszajelzés, hogy jó úton járok, de semmi több. Adhat plusz löketet, de természetesen mindig a csapat sikere az első. Sokkal jobb egyszerre tizenhatan-tizennyolcan örülni valaminek, mint hogy esetleg kikapunk, de én voltam a meccs embere.

Nemcsak a válogatottban, hanem a Népligetben is villog. A felnőtt NB I/B-ben hat meccsen 24-szer, az ifjúsági bajnokság hét találkozóján ötvenszer volt eredményes, miközben időnként megfordul a nagycsapatban is.

Hatalmas segítség, hogy ennyi időt tölthetünk az első csapattal. A Ferencváros valóban kitűnő hely a fiatal játékosoknak a fejlődésre. A játék gyorsasága, a rutin, az erőnlét, a fegyelmezettség – ezt mind megkapjuk itt, minden adott ahhoz, hogy valakiből kézilabdázó váljon.

Az előző évadban a zöld-fehérek U21-es együttesével megnyerték az NB II-t, az idén pedig már egy osztállyal feljebb, az NB I/B-ben játszanak. Méghozzá nem is rosszul: négy győzelem és két vereség a mérleg.

Jót tett a szintlépés a sikerre éhes együttesünknek, új benyomásokat kapunk, csak éles meccseink vannak. Ebben a ligában sok az NB I után úgymond levezető játékos és rengeteg a fiatal, vagyis minden adott hétről hétre a nagy küzdelemhez.

Amondó, hogy mindig a játék összes elemében szeretne fejlődni és előrelépni. Erényének a gyorsaságát tartja, védekezésben pedig mindenképpen fel akar erősödni. Erre egyébként minden lehetősége meg is lesz, hiszen nem fog unatkozni az NB I/B-ben, a korosztályos bajnokságban és az ifjúsági ligában is sorra jönnek a meccsek.

Egyáltalán nem bánom, hogy sűrű a program, sőt! Azt szeretem igazán, amikor tele van a naptár, hiszen a kézilabda az életem. Az ifjúsági csapattal az évad végi négyes döntő, az NB I/B-ben a biztos bennmaradás, esetleg középmezőny elérése a célunk, míg a válogatottal nagy reményekkel utazunk a nyári szlovéniai U18-as Európa-bajnokságra.

Utánpótlássport