A Fradi mestere a Dinamo Kijev klubhonlapjának nyilatkozott a Dinamo Zágráb elleni BL-selejtezőről, az EL-selejtező playoffról, a célok és az elvárások közti különbségről, az igazolásokról, a magyar nyelvről és persze a Kijev edzőváltásáról és helyzetéről is.

Hosszú ideje minden rendben van. Szeretek itt dolgozni, szeretem az emberek hozzáállását, a szurkolók csapathoz való hozzáállását. A Ferencvárosnak van a legnagyobb szurkolótábora, a stadion majdnem mindig teli van. A hangulat a meccseken fantasztikus. A klubnak remek edzőközpontja van, több jó pályával. De ami a legfontosabb volt az elmúlt egy év alatt: a csapat fejlődik. Bajnokságot nyertünk, most pedig az Európa Liga csoportköréért harcolunk.

Nekem nehéz elengednem magam bárhol is, de Szaúd-Arábia után az élet sokkal egyszerűbb itt. A kis dolgokban is. Például egy percig sem volt gond óvodát találni a gyerekeknek. A magyar mentalitás nagyon hasonlít az ukránhoz, az emberek ugyanolyan barátságosak. Persze a magyar nyelv nagyon nehéz. A csapatban majdnem mindenki beszél angolul, így nincs gond a kommunikációval. A magyar nyelv nagyon komplikált. Persze megtanultam pár szót, de nincs szükség arra, hogy jobban belemélyedjek a nyelvbe, mert a helyi focisták és a légiósok is beszélnek angolul. Minden kommunikáció, elméleti felkészítés angolul zajlik.

Nem tudom[, hogy a Dinamo Zágráb elleni kiesést hogy ítélik meg], mert nem olvasom a helyi lapokat. De számunkra a Ferencváros vezetésének reakciója sokkal fontosabb és teljes támogatást kapunk. Mindenki megérti, hogy nehezen juthattunk volna tovább a Bajnokok Ligájában, most pedig az Európa Liga csoportkörért harcolhatunk.

Ha a Ferencvárost és a Zágrábot összehasonlítjuk, a horvát klubban sokkal értékesebb futballisták játszanak. Így egy ilyen helyzetben nehezen lehetett volna elvárni a továbbjutást. De méltósággal harcoltunk. A kiállítás és a sok ki nem kényszerített hiba komoly vereséghez vezetett. A Dinamo gyorsan vált át védekezésből támadásba, azonnal megfizet az ember a hibáiért. Ez történt a visszavágón velünk: sok labdát vesztettünk a középpályán, s helyezkedési hibákat vétettünk a védelemben – az ellenfél pedig kihasználta. De 0-0-nál, 0-1-nél elég jó esélyeink voltak a gólszerzésre. Ha legalább egyet kihasználunk, a meccs másképpen alakulhatott volna talán. De jól játszottunk és átvettük az irányítást, főleg a Dinamo első gólja után, amikor ők megnyugodtak kicsit. Persze a 0-4 nagyon kellemetlen eredmény – de el kell fogadni, ki kell elemezni a hibákat és továbblépni.

[A Kijev és a Ferencváros helyzetét] nem lehet összehasonlítani. A Ferencváros nem játszott a BL-ben 25 éve! A Kijevnek minden évben ez a célja, nagyon helyesen. A Ferencváros helyzete teljesen más. Próbálkozunk, és ahogy én látom, az emberek értékelik ezt. Persze mindent bele kell adnunk, hogy bejussunk az EL-csoportkörbe, de ez foci, minden lehetséges.

Mit jelent az[, hogy kötelező elvárás lenne-e a továbbjutás]? És ha a csapat nem éri el a csoportkört? Akkor mi van? Mindenkinek felbontják a szerződését? Igen, ha a Kijev nem jut a csoportkörbe, az drasztikus személyi változásokhoz vezet. De itt mindenki megérti, hogy sikerre törünk, dolgozunk, értjük mit jelentenek a következő meccsek a szurkolóinknak és minden erőnket beleadjuk. De nem is értem ezt a kérdést. “Elvárás”. Mint a szovjet öt éves terv. Ha megnézik a csapatunkat, először azt kell észrevenni, hogy nyáron elvesztettük két vezéregyéniségünket, és eközben 5-6 új játékos érkezett. Így természetes, hogy nem könnyű azonnal magas szinten játszani. De megismétlem, a célt mindenki látja – az Európa Liga csoportkörét. És most ezért dolgozunk. Nagyon fontos a számunkra és a legjobbunkat adjuk majd, hogy ezt elérjük.

A kulcs a Petrjak-sztoriban az ügynök volt, aki rávette Ivánt a klubváltásra. Minden jót kívánok neki a jövőben, de többet nem beszélek erről a futballistáról. Meghozta a döntését.

Persze kapcsolatban vagyok ukrán ügynökökkel. Követem az ukrán bajnokságot, látom, hogy fejlődnek a játékosok. De nem mindig lehetséges megszerezni egyik vagy másik játékost. Például a Dinamóból is szívesen elhoznék néhány fiatal srácot, de most nem volt rá lehetőség – kulcsemberek a csapatukban. És ez igaz több másik klubra is.

Megnézem a Dinamo minden meccsét. [Az edzőváltás] a klubelnök döntése volt, ehhez megvan a joga. A Dinamónál elvárás a BL-be jutás, minden szezonban, amikor ez nem sikerül már három éve, az az edzőcseréhez vezeti a klubvezetőt. A közeljövőben a Dinamónak nem lesz BL-szintű meccse, nem lesz meccs a Saktarral. A csapatnak ki kell használnia ezt az időszakot arra, hogy újraszervezze magát az új vezetőedző irányításával.

Meggyőződésem, hogy a Dinamo szurkolók azt várják, hogy a csapat az aranyért versengjen a Saktarral, és bejusson a csapat a BL-be. De a jelenlegi költségvetéssel ez piszok nehéz. Talán lehetetlen is. Tiszta fejjel fel kell mérni a helyzetet, hogy ne várjunk olyat az edzőtől, ami nem reális.

Nem, nem hoztam rossz döntést, amikor ott hagytam a Dinamót. Elmondtam már sokszor: nagyon szeretem a Dinamót, a klubnak adtam sok évet az életemből, benne van a szívemben. És persze tudtam, hogy mik az elvárások a szurkolók részéről, én pedig nem tartottam ezt reálisnak a rendelkezésre álló kerettel. Ez a véleményem azóta nem változott.

Azt, hogy jó döntés volt-e a Dinamo edzőcseréje, nem szeretném értékelni, ez a klubelnök reszortja. Én ugyanúgy aggódom és szorítok majd Mihajlicsenko stábjáért, a legjobbakat kívánom neki és a csapatnak, mely nehéz helyzetben van. Azt szeretném, ha a Dinamo szurkolói türelmesek lennének majd velük.

Szergej Rebrov