Pokolból a mennybe – a sportnapilap tekintett vissza clubunk elmúlt éveire és összegezte az idei aranyszezont.

Történelmi sikersorozattal ünnepelte 120. születésnapját a Ferencvárosi Torna Club: először az egyesület életé­ben egyazon idényben négy labda­játék-szakosztály szerzett magyar bajnoki címet. A triplázás korábban négyszer is összejött: 1956-ban a jégkorongozók, a vízilabdázók és a férfi kézilabdázók, 1968-ban a labdarúgók, a pólósok és a női kézilabdázók, 1995-ben a futballisták, a női kézilabdázók és a hokisok, míg 1997-ben a jégkorongozók, valamint a női kézilabdázók és kosárlabdázók nyertek aranyérmet. Az idei diadalmenetet az teszi különlegessé, hogy a pólósok – elsőként a Fradi csapatai közül – a Bajnokok Ligája serleget is elhódították.

Amikor jó nyolc évvel ezelőtt Kubatov Gábor és stábja átvette az egyesület irányítását, aligha lehetett az új vezetőségben bárki, aki a romhalmaz láttán elsőre fényes hazai és nemzetközi győzelmek vizionált volna.

A Ferencváros elnöksége 2011 februárjában választotta meg a klub elnökének Kubatov Gábort – kezdi az elmúlt nyolc esztendő felidézését Nyíri Zoltán, a FTC ügyvezető alelnöke, aki 2011-ben operatív igazgatóként kezdett dolgozni a Fradi talpra állításáért – Az az első pillanatban látszott, hogy teljes a kuszaság az egyesület háza táján, nincs semmiféle vezérlőelv, amely a szakosztályok működését szabályozná. A tisztánlátás érdekében a világ egyik vezető könyvvizsgálóját, az Ernst & Youngot kértük fel a Fradi átvilágítására. A több száz oldalas anyag egyik megállapítása az volt, hogy az előző évben úgy ment ki négyszázhetvenmillió forint a kasszából támogatás címén, hogy amögött semmiféle szerződés nem volt.

Kubatov Gábor azonnali rendteremtést hirdetett. Bejelentette: egyetlen szakosztály sem költhet többet, mint amennyi a rendelkezésére áll, s amíg a pénzügyeket tisztába teszik, senki se számítson újabb szponzorok érkezésére. Az első két-három évben a „cipőjük mellett jártak” a fradisták. A vízilabdacsapatnak még 2013-ban is 0 forint volt a költségvetése.

MEGÚSZTA A FUTBALL-ZRT. A VÉGELSZÁMOLÁST

Ám még bele sem kezdtek a munkába, máris felrobbant az első akna. A futball-zrt. többségi tulajdonosa, az angol Scarborough cégcsoport nevében Kevin McCabe közölte, mivel a 9.2 milliárd forintos kiadás mellett a bevétel mindössze 600 millió forint volt, ingatlanfejlesztési tervei pedig kútba estek, a Fradi végelszámolását kezdeményezi. A 4.6 százaléknyi tulajdonrésszel s mellé egy aranyrészvénnyel rendelkező anyaegyesület akkor még nem tervezte a futballcsapat visszavételét, erre pénzügyileg nem is állt készen. A futball-zrt.-nek 870 millió forintos tartozása volt, a játékosok hónapok óta nem kaptak fizetést, a klubházban már a telefonok sem működtek. Viszont, ha McCabe tényleg végelszámolást kér, az MLSZ kénytelen lett volna kizárni az NB I-ből a Fradit.

A zrt. rendkívüli közgyűlésén a klub igazgatótanácsának delegáltjaként jelen lévő Kubatov Gábor szünetet kért. Konzultált a jogászunkkal, majd az aranyrészvénnyel megvétózta az angolok végelszámolási tervét. Egyúttal felajánlotta a futballvállalat átvételét. Ugrás volt a sötétbe, főleg mert a nyolcszázhetvenmillióhoz még társult a zrt. volt vezérigazgatója, Berki Krisztián időszakából megörökölt NAV-ügy. Az angolok kilépését követően le kellett menni az öltözőbe, s megmondani a pénzükre váró futballistáknak, hogy júniusig nem tudunk fizetni. A Prukner László vezette csapat becsületére legyen mondva, így is a harmadik helyen zárt. Júniusban aztán, ha egy nap csúszással is, de kifizettünk mindenkit. Igaz, ehhez Kubatov Gábornak magánkölcsönt kellett felvennie!

Hogy elkezdődhetett a financiális konszolidáció, abban elperelhetetlen szerepe van a Groupamának, amely elsőként állt a klub mellé: 2011-ben gyémántfokozatú támogatói szerződést kötött a Fradival, 2014 júliusa óta pedig exkluzív partnere a klubnak.

Mire a nyolcszázhetvenmilliós adósságállományt részben törlesztettük, részben átütemeztük, sok kemény tárgyaláson voltunk túl. Három és fél évbe került az örökölt adóssághalmaz eltüntetése. Közben keletkeztek újabb mínuszok, hiszen 2011 szeptemberében azt ígértük, ezentúl mindenki megkapja a jogos járandóságát, a pénz folyamatos előteremtése pedig kemény feladat. A futballban azóta csupán kétszer vagy háromszor fordult elő, hogy egy-egy hónapot csúsztunk. Ilyenkor valamelyik vezető mindig a játékosok elé állt, egy hónappal később pedig törlesztettünk. Viszontagságos évek voltak, mégis jó érzéssel gondolok rá, hogy részese lehetettem a Fradi talpra állításának. Ez legalább olyan büszkeség, mint az idén megnyert trófeákban gyönyörködni. Persze utóbbi kellemesebb, mint amikor annak idején nekem kellett közölnöm a pólósokkal: egy évig nincs fizetés. Olyanok álltak fel ekkor – amit meg is értettem –, mint Fülöp Bence vagy Jansik Dávid, akik aztán a Szolnokkal BL-t és bajnoki címeket nyertek.

A NŐI KÉZILABDA HOZTA AZ ELSŐ EREDMÉNYEKET

A pénzügyi rendteremtés mellett elindult a szakmai építkezés. Ehhez azt is fel kellett térképezni, egyáltalán hány igazolt sportolója van az egyesületnek. „Körülbelül hatszáz” – jött a felelet. A Népliget-kártya 2013-as bevezetésekor egy nap alatt kiderült: valójában ezren versenyeznek Fradi-színekben.

Azt szoktuk mondani tréfálkozva, hogy ritka hatékony volt a toborzásunk… Korábban nem lehetett nyomon követni a tagdíjak útját, viszont a belépésünk után itt is minden fillér az asztal fölé került. Most már ezerötszáz fölött van a sportolói létszámunk. A tagdíjakból lett egy stabil forrásunk, ezt persze visszaforgatjuk a szakosztályokhoz. Itt kell megemlíteni a kormány 2013-as sportegyesületi adósságkonszolidációját, ami rengeteget segített abban, hogy a régi idők sarától mi is megszabaduljunk. Emellett az állam kialakított egy sportfinanszírozási rendszert a fővárosi és vidéki nagyegyesületeknek. Szigorú elszámolási kötelezettséggel lehet pályázni az Emberi Erőforrások Minisztériumánál sportszakmai fejlesztési támogatásra. Ez a pénz a másik pillér a stabil működéshez. S amióta rend van, jönnek a szponzorok is.

A pénzügyi konszolidációt követően minden szakosztály nagyot álmodott, de a kiadásokat kontroll alatt tartó klubvezetőség nem engedett a csábításnak, átgondolt stratégiával haladt. Leghamarabb a női kézilabdától remélt előrelépést, igaz, arra senki sem fogadott volna, hogy az FTC 2015-ben képes lesz letaszítani a magyar trónról az Európában is szinte egyeduralkodó Győrt (ahogy a 2011-es és a 2012-es KEK-diadal sem volt benne a pakliban). A gyors áttörésben szerepe volt annak, hogy e szakosztálynál nem a nulláról kellett indítani.

A tagdíjakra és a minisztériumi támogatásra alapozva meghatároztuk a szakosztályonkénti fix támogatást. Persze, ha csak ennyiből kellene létezniük, az a felnőttcsapatok esetében legfeljebb a hazai középmezőnyre lenne elég. A szakosztályoknak tehát további forrásokat kell felkutatniuk. Ha belépnek újabb szponzorok, az adott csapatra is több jut. Így történt ez a hoki és a póló esetében. Mondom a pólósok példáját: a nyolc évvel ezelőtti nullás költségvetés után az első alkalommal negyvenötmillió forintot kaptak. Ez ment ötven fölé, aztán lett hetvenöt-, majd százhuszonötmillió a büdzséjük, s mostanra átléptük a négyszázmilliót, ám ez annak köszönhető, hogy felsorakozott a csapat mellé a hazai létesítménygazdálkodási piac egyik meghatározó szereplője, a PQS, illetve a Telekom is. A pluszforrások nyolcvan százaléka immár házon kívülről érkezik.

Nyíri Zoltán szerint már tavaly meglehetett volna a mesternégyes. Igaz, a hoki még nem volt arany-várományos, viszont a női kézilabdázók bajnoki címe egyetlen gólon múlott. Ha a Vác ellen 42–24-re megnyert záró meccs hajrájában Háfra Noémi betalál, a Fradié az arany; így jobb gólkülönbséggel a Győr lett a befutó. Az alelnök – nem tagadva, hogy a futballisták is többször hibáztak, ilyen volt például a Vasas elleni fájó pontvesztés vagy a Pakstól elszenvedett hazai vereség – még ma is úgy érzi, az FTC legalább három olyan bírói tévedésnek volt szenvedő alanya, amelyek végül az aranyérmébe kerültek. A 2018–2019-es bajnokságban viszont stabil volt a gárda, uralta az OTP Bank Ligát, s magabiztosan hozta a 30. bajnoki címet. A pólósok esélyeshez méltón védték meg elsőségüket, a női futball három év után lett újra bajnok, mégpedig veretlenül. Talán a hokisok aranya volt váratlan. Esetükben a döntő momentumot az új edző, Fodor Szabolcs érkezése jelentette: ő olyan embereket gyűjtött maga köré, akiknek tényleg sokat jelent a Fradi-mez. A „sasok” az alapszakaszt és a felsőházat is megnyerték, a döntőben pedig a jóval tapasztaltabb Csíkszeredát ütötték ki összesítésben 4–1-re.

EURÓPAI KUPASIKEREKKEL TÖLTHETŐ MEG A STADION

A szakmai diadalok sportpolitikai sikerrel is kiegészültek. Az Üllői úton immár 11 ezer az átlagnézőszám, köszönhetően annak is, hogy kitört a béke a klubvezetőség és az ultracsoportok között. Hosszú út volt ez attól kezdve, hogy 2015 nyarán még Kubatov Gábor soroksári háza előtt tüntetett egy harcias drukkercsoport, egészen odáig, hogy a Budapest Parkban májusban tízezer ember ünnepelte önfeledten a 30. futballbajnoki címet.

A magyar bajnokikon a tizenegyezres átlag a környező országok nagycsapatai nézőszámával összevetve vállalható, ráadásul több telt házat is produkáltunk. Érkezésünkkor az átlag hatezer alatt volt az Albert-stadionban… A jelenleginél többen akkor jönnek ki a stadionba, ha első lépésben túljutunk a BL-selejtezőben a bolgár Ludogorecen. Amióta a Kubatov Gábor vezette stáb dolgozik a Fradiért, az egyetlen érdemi szakmai hiányérzetünk az, hogy a futballcsapat nem tudta letenni a névjegyét a nemzetközi porondon. Az első időszakban ez nem lett volna reális, de Thomas Doll öt próbálkozása közül legalább egyszer, ha nem kétszer be kellett volna jutni a BL vagy az Európa-liga selejtezőjének rájátszásába, illetve csoportkörébe. Ami a többi csapatunkat illeti, a szurkolók kiszolgálásában áttörés a népligeti Fradiváros megépülésétől remélhető. Mai tudásom szerint, ha a csillagok is úgy állnak, ez 2022, 2023 környékén várható. Persze sikerekre addig is szükség van. Elsőként azt kell megmutatnunk, hogy e négy bajnoki címet nem a szél fújta össze. De nem aggódom, mert olyan emberek dolgoznak e szakosztályokban, akik maguk is maximalisták. S ahol kell, a klubvezetőség is hozzáteszi a magáét. Az európai porondra tizenkilenc év után visszatérő jégkorongozók például kapnak pluszforrást, hogy a Kontinentális Kupában tisztesen helytálljanak, s az Erste Ligában megvédhessék bajnoki címüket. S ha már a nemzetközi szereplés szóba került, hadd emeljek újra kalapot a pólósok BL-győzelme előtt. Olyan országban, ahol nemzeti kincs a vízilabda, ennek igenis értéke van!

LABDARÚGÁS, FÉRFIAK

A klub fennállásának 120. évfordulóján mindent a 30. bajnoki cím megnyerésének rendelt alá a férfi labdarúgó-szakosztály, az erőfeszítést pedig siker koronázta. Az együttes a második fordulóban az NBI-es tabella élére állt, s attól kezdve egy pillanatra sem engedte át az első helyet a riválisoknak.

Ha a magyar futball egészét tekintjük, jót tenne a hazai labdarúgásnak, ha hosszú távon nem kizárólag a Ferencváros és a Mol Vidi között dőlne el a bajnoki cím, még több bajnokesélyes csapatra, még több kiélezett meccsre lenne szükség. Ezzel együtt sem volt könnyű az első helyen végezni — mondta Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója — Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a bajnoki címben még Thomas Doll munkája is benne van, a nyári edzőváltásnál ugyanis Szerhij Rebrov veretlen, első helyen álló csapatot vett át. Az ukrán vezetőedző aztán új szemléletet hozott a klubhoz. Megköveteli a játékosoktól, hogy csapatban gondolkodjanak, és a rájuk kiosztott szerepet és feladatot maximálisan végezzék el. Neki a balhátvéd ugyanolyan fontos láncszem, mint a csatár: hiába szerzünk gólokat, ha sebezhető a védelem, és hiába hozzuk le kapott gól nélkül a meccset, ha közben nem találunk a kapuba. Egyetlen játékos sem vehette biztosra, hogy kezdő lesz a hétvégi bajnokin, s ez további motivációt jelentett. Akadtak feszültségek, voltak olyan játékosok, akik nehezebben viselték a kevesebb játéklehetőséget, de végső soron egymásért, igazi csapatként küzdöttek. A Budapest Parkban rendezett bajnoki ünneplésen aztán tízezer szurkoló éltette a csapatot, ott mindenki láthatta és érezhette, hogy megérte áldozatot hozni a sikerért.

A bajnoki cím elhódítása után a sikeres nyári kupaszereplés lehetne a következő lépés, a klubnál kimondott cél, hogy végre valamelyik európai kupasorozat csoportköréig meneteljen az együttes. A télen hét új labdarúgót szerződtetett az egyesület annak reményében, hogy az idény végére összeáll az a mag, amely a nemzetközi porondon is sikeres lehet. A projekt első fele sikerrel zárult: a bajnoki címet megszerezte az együttes, a BL-selejtezőben pedig július közepétől bizonyíthat. Ennek kapcsán időszerű a kérdés: milyen szempontok alapján választ futballistát a Ferencváros.

Két csoportba sorolhatjuk a kiszemeltjeinket — folytatta Orosz Pál — Az elsőbe azok tartoznak, akikben üzleti lehetőséget látunk. Keressük azokat a fiatal labdarúgókat, akiket egy-két kiemelkedő idény után anyagi haszonnal adhatunk tovább a magyarnál erősebb bajnokságba. Amíg nálunk szerepelnek, éremhez segíthetik a csapatot, az egyesület bevételhez jut a távozásuk után, a többi labdarúgó pedig látja, hogy kimagasló teljesítmény után a Ferencvárosból is eljuthat erősebb bajnokságba, a klub pedig nem áll a további fejlődés útjába. Ilyen játékosokra mindig szükség van, tetszik, vagy sem, a labdarúgás ma már nem csak sportág, hanem üzlet is. Az utóbbi években Muhamed Besic, Somália, Nagy Dominik, Nagy Ádám vagy Cristian Ramirez járta be ezt az utat. A másik csoportba tartoznak azok a futballisták, akiket posztra szerződtetünk, mert segíthetnek a rövid távú céljaink elérésében. Az életkoruk miatt őket vélhetően nem tudjuk majd értékesíteni, de a játéktudásuk és a rutinjuk sokat érhet az adott idényben.

A mai labdarúgásban az egyesületek többsége hosszú távon két különböző koncepciót követ. Az egyik modell szerint a vezetőség szabja meg az első csapat játékstílusát, a keret összetételét, és olyan vezetőedzőt keres, aki elfogadja, hogy végrehajtó, nem pedig döntéshozó szerepben van. A másik véglet, amikor a klub megfogalmazza a célokat a vezetőedzőnek, az idény végén keményen számon kéri, ám a szakmai kérdésekben szabad kezet ad neki. Vajon a Népligetben melyik módszerben bíznak?

A Ferencváros különleges klub Magyarországon, állandó eredménykényszerben szerepel, a Magyar Kupa és a bajnokság megnyerése minden idényben kimondott cél. A stratégiát is ennek megfelelően alakítjuk ki: amikor vezetőedzőt választunk, olyat keresünk, aki elfogadja az elvárásunkat. Ám miután aláírjuk a papírokat, nem szólunk bele a szakmai munkába. A célokat teljesítenie kell, de hogy ezt milyen úton teszi meg, az már szakmai kérdés, ami kizárólag rá tartozik. Nem szólunk bele, kit állít a kezdőbe, milyen taktikával küldi pályára a csapatot. Nem mondjuk, hogy minden meccsen a hálóhoz kell szorítani az ellenfelet, mert ha a vezetőedző úgy gondolja, hogy más taktikával lehetünk sikeresek, akkor futballozzunk másként – a lényeg, hogy a FTC nevéhez és tradíciójához méltó teljesítményt nyújtsunk.

LABDARÚGÁS, NŐK

Két elveszített bajnoki döntő után ült fel ismét az NBI trónjára a Ferencváros női labdarúgócsapata, a zöld-fehérek a fináléban 2-1-re és 3-0-ra győzték le az MIK-t.

Amikor tavaly elveszítettük a bajnoki döntőt, szóba sem került, hogy szétrobbantják a közösséget, ellenkezőleg, a klub a játékosokat és a szakmai stábot is biztosította a bizalmáról, s ez nagy lökést adott a folytatáshoz — mondta a bajnoki arany hátteréről Dörnyei Balázs, a női csapat vezetőedzője, valamint az FTC női labdarúgásának szakosztály-vezetője — Emellett mindenki tanult az előző idény hibáiból, a játékosok és természetesen én is. A lányok ki voltak éhezve a sikerre, akadt, aki az elveszített két döntő miatt, mások pedig azért, mert korábban nem nyertek semmit. Változtattunk a felkészülésünkön, sokkal többet foglalkoztunk a támadás és a védekezés közötti egyensúly megteremtésével. Meg kellett tanulnunk csúnyább játékkal nyeri, mert kiderült, hogy a bajnoki döntőben kevésbé számít a játék minősége, ott az eredmény a fontos. Ehhez viszont olyan karakterek kellenek, akik a döntő pillanatban nem hibáznak. Sokkal tudatosabban készültünk a döntő hetére.

A csapat augusztusban a Bajnokok Ligájában igyekszik bejutni a legjobb 32 közé, ám a klubnál mindenki tisztában van a realitással, így nemzetközi sikert üldöző együttes helyett továbbra is nevelőegyesületként tekintenek magukra.

Fontos, hogy tudjuk, hol a helyünk a világban. Az európai élklubok költségvetésével nem versenyezhetünk, de a legjobb játékosoknak hiába is kínálnánk csillagászati összeget, ők vélhetően nem a magyar bajnokságban szeretnének játszani. Európai mércével nézve nevelőegyesület vagyunk, jelenleg Németországból és Olaszországból érdeklődnek a legjobbjaink iránt, akiket a fejlődésük érdekében természetesen elengedünk, és megpróbáljuk házon belülről pótolni őket. A klubnál a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetünk, tele van a keret diplomás vagy diplomaszerzés előtt álló lányokkal. Arra próbálom nevelni a őket, hogy a sportra a karrierjük egyik lehetséges eszközeként tekintsenek, de mellette magas szinten tanuljanak, mert egyelőre a női futball hosszú távon nem biztosít megélhetést. Ráadásul a pályafutásuk végéig sem kereshetnek annyi pénzt, amelyből utána gondtalanul eléldegélhetnek vagy vállalkozásba kezdhetnének. Így kilencvenkilenc százalék, hogy abból kell megélniük, ami a fejükben van. Elsősorban sikeres embereket akarunk nevelni, akik a sportban is eredményesek lehetnek.

JÉGKORONG, FÉRFIAK

Nagy távlatokban gondolkodtak tavaly nyáron az akkor 90 éves jégkorong szakosztálynál. Egyfelől többekhez hasonlóan felvették az FTC-Telekom nevet, másfelől kicserélték a játékoskeret kétharmadát, mindezt újonc vezetőedzővel. Ebből a felfordulásból még aligha következik, ami pedig következett, hogy a zöld-fehérek 22 év után magyar bajnokok lettek!

Amióta 1997-ben az akkor éppen nagykorúvá váló Szuper Leventével a kapuban legutóbb bajnok volt a Fradi, kormányok, klub- és szakosztály-vezetőségek jöttek-mentek, velük pedig edzők és játékosok — egyvalami maradt állandó, hogy a Ferencváros hokicsapatának nincsen otthona, saját jégpályája. Két évtizede még a régi BS-ben ünnepelt a csapat, idén Pesterzsébeten, ahol gyakorlatilag pozdorjából épült a lelátó, és az ESMTK jelvénye van a kezdőkörbe festve…

De a helyszínnél fontosabb, hogy összeállt a csapat, amely persze jóval nagyobbat meríthetett, mint az elődei: a klub anyagi biztonságának köszönhetően például hazatérhetett a 87-szeres válogatott Nagy Gergő, aki valóban fradista, más egyesületben jégkorongozva is ki-kinézett az Üllői útra, hogy a B-középből szurkoljon a focicsapatnak. Ebben az idényben viszont a hokicsapatot vette a vállára, ő lett a magyar OBI-et is magába foglaló Erste Liga legjobb csatára. Csatlakoztak még idehaza kipróbált bajnokok (amilyen Tóth Adrián, Pavuk Attila és Hegyi Ádám) és kitörési lehetőségre váró tehetségek is (amilyen elsősorban Arany Gergely), és végső soron utóbbi kategóriába tartozik Fodor Szabolcs is, aki a legelső felnőttedzői idényében csinált bajnokot a Fradiból.

A brigád az alapszakaszban 19 sorozatban elért győzelemmel ligarekordot döntött, alap- és középszakasz-győztesként jutott a rájátszásba, a negyed- és az elődöntőből is söpréssel jutott tovább, és mivel hivatalosan az Erste Liga legjobb magyar klubja a magyar bajnok, ezt a címet már a Sportclub Csíkszereda elleni finálé előtt elkönyvelhette az FTC, majd a döntővel is végzett öt meccs alatt.

Persze a Fehérvár AV19, illetve a DVTK Jegesmedvék és a MAC Újbuda az osztrák, illetve a szlovák élvonalban versenyez, vagyis velük csak a Magyar Kupában találkozott a Ferencváros — és ott mögéjük is szorult a negyedik helyre [valójában a bronzérmet szerezte meg a DVTK lenullázásával – Peti] —, viszont folytathatja a felzárkózást, mert augusztusban lesz Szuperkupa-mérkőzés a Fehérvár ellen, majd következik a magyar-szlovák-cseh-lengyel Visegrád Kupa, sőt 2000 után a második számú európai sorozatba, a Kontinentális Kupába is visszatér a Fradi. Nyílnak tehát a távlatok.

VÍZILABDA, FÉRFIAK

Az FTC-Telekom vízilabda szakosztálya a sportág hazai történetének egyik legeredményesebb szereplője a maga 23 bajnoki címével. A szakosztály 115 éve alatt azonban nem csak sikereket élt meg, a nehéz időszakokból is bőven jutott.

A csapat legújabb kori időszámítása hat évvel ezelőtt kezdődött. A játékosként olimpiai bajnoki címet nyerő Varga Zsolt 2013 januárjában vette át a csapat irányítását Ambrus Tamástól, és első feladata az volt, hogy valahogyan tartsa bent a zöld-fehéreket az élvonalban.

Megtette.

Meghatározó pillanatai voltak ezek a pályafutásomnak, és ennyi év távlatából már azt mondom, egy edzőnek szüksége van rá, hogy átélje a nehézségeket” – emlékezett vissza a 12. helyen befejezett idényre Varga Zsolt.

A következő idényt már kilencedikként zárta a csapat, a vezetőedző pedig a biztos bennmaradást eredményező, KSI elleni párharcot emelte ki abból az évből, ami lelkileg nagyon megviselte. Érthető, hiszen mindkét meccs ötméteresekkel dőlt el, a két találkozó összesen ötven kísérletet hozott a büntetővonalról… Aztán szépen lépegetett előre az FTC, sorozatban három bajnoki negyedik helyezés jelezte, hogy a rendezett hátterű csapat megérkezett a nagyok nyakára. Az első bravúr volt, a második realitás, a harmadik pedig kisebb csalódás, elvégre akkor már éremben reménykedtek az együttes tagjai. Azonban az Euro Kupában sikerült eljutniuk az aranyig. A játékoskeret közben egyre erősödött, de a tervszerű igazolások ellenére sem beszélhettünk összevásárolt gárdáról, hiszen saját nevelésű fiatalokat — és a korosztályos válogatott mellett végzett munkája alatt megismert ígéreteket — is fel- és beépített Varga Zsolt.

Fotó: MTI

Így a 2017-2018-as idényre összeállt az a társaság, amely képességei alapján a topcsapatok közé emelte az FTC-t. A zöld-fehérek megnyerték a bajnokságot, tizennyolc év után újra. Varga Zsolt pályafutása egyik csúcspontjának tartja az aranyérmet, ami kitűnő visszaigazolást is adott az elvégzett munkáról. Ráadásul az Euro Kupában sikerült megvédenie a címét a csapatnak. És következett a nemrég véget érő idény, öt trófeával, köztük a Bajnokok Ligája-serleggel. A csapat minden sorozatot megnyert, amelyben elindult, és Európában is felért a csúcsra. A vezetőedző bevallása szerint természetesen a BL-győzelem edzői karrierjének másik csúcspontja.

Tulajdonképpen a legmélyebb ponttól a legmagasabbig vezető utat sikerült bejárni Nyíri Zoltánnak, Vogel Somának és nekem, mert mi már együtt voltunk az út elején is — összegzett Varga Zsolt — Szerettük volna, hogy a Fradi ismét nagy csapat legyen, kétezer ember előtt játsszon a Komjádi uszodában a bajnoki döntőben, és nemzetközi sikerekre is vágytunk, de előzetesen nem gondoltuk volna, hogy ennyi idő alatt eljutunk idáig. Amikor elkezdtem dolgozni, messze nem ilyenek voltak a körülmények, de mindig azt reméltem, hogy ilyen háttérrel és ilyen közönség támogatásával tudjak dolgozni, és boldog vagyok, hogy mindez megvalósult.

A gyerekkora óta fradista Varga Zsolt a sikereknél csak annak örül jobban, hogy éppen szeretett klubjával tudta elérni őket.

EZÜSTÖS KÉZIS LÁNYOK

A klub a csapatsportágakban a férfi és női labdarúgás, a férfi vízilabda és a férfi jégkorong bajnoki aranya mellett a női kézilabdázók sikereire lehet büszke. Elek Gábor együttese ezüstérmes lett a bajnokságban és a Magyar Kupában, valamint negyeddöntős a Bajnokok Ligájában. A férfi kézilabdázók az élvonalbeli bajnokság hetedik helyén végeztek. A klub női hokicsapata sem zárta sikerélmény nélkül az idényt: a nagyjából az osztrák másodosztálynak megfelelő DEBL-t megnyerte, akárcsak a hazai U25-ös bajnokságot. A Ferencváros férfi tekecsapata megnyerte a Magyar Kupa négyes döntőjét. A Ferencváros családját egyébként a következő szakosztályok alkotják: akrobatikus torna, atlétika, birkózás, curling, férfi futsal, női futsal, férfi jégkorong, női jégkorong, kajak-kenu, kerékpár, férfi kézilabda, női kézilabda, korcsolya, férfi labdarúgás, női labdarúgás, ökölvívás, szinkronúszás, teke, férfi torna, női torna, triatlon, úszás, vívás, férfi vízilabda, női vízilabda, e-sport.

Hosszabbítás – NS