Ricardo Moniz a héten kiesett idei csapatával, az Excelsiorral a holland élvonalból – az emiatt készült interjúból kiderül, hogy a holland mester mindennapjait még mindig Akeem majd hat évvel ezelőtti halálának terhével éli -, magára a kiesésre egy félmondat jut.

Még mindig minden nap gondolok rá. Olyan, mintha kitörölték volna a történelemből és ez nem megengedhető.” Adams betegágyát így írja le: “Nem tudod, mi van körülötted. Vezetékek mindenfelé, folyamatos sípolások, mesterséges szív melletted. Ez a fiatal, életerős, tudásszomjas futballista, ez a nagyszerű védő egyszer csak nagyon törékenyen fekszik melletted.” Az amputációról így beszél: “Képzeld el, hogy egész életedben futballoztál és úgy ébredsz fel, hogy nincs lábad. Nincs lábad! És el kellett mondanom neki, hogy: Akeem, már nem vagy futballista. Életemben nem volt nehezebb feladatom.” Adams nagy tehetség volt, mondja Moniz: “Az eltökéltsége miatt. Ahogy megérkezett, azt kérdezte, hol az edzőterem? Egy nagyon erős srác volt, egy igazi győztes.” Dühös az Adamset ellátó kardiológusra is: “Velünk nem beszélt, de a TV-ben elmondta, hogy milyen rossz állapotban van! Felháborító! És amúgy is vannak kétségeim az ellátásával kapcsolatban.

(Moniznak mindig erős averziói voltak az orvosokkal szemben, már a Red Bulltól is emiatt kellett távoznia, mikor a Randersben eltöltött időszakáról reality készült, az is kiderült: esténként 40-50 különböző, saját maga találta vitamint és egyéb tablettát szed.)

Moniz azt is mondja, hogy azért rúgták ki, mert csak Adamsra figyelt, míg a többiekre nem… “Nem őrültség ez? Senki nem tudott aludni, a játékosok sérültek voltak. Mindent megtettem, hogy a morál megfelelő legyen, minden tréningen és minden meccsen.” Mint kiderült, a tavalyi magyar választási kampány hozzá is eljutott, egy teljesen képtelen, sokszorosan, bíróságon is cáfolt Szőke-nyilatkozat képében, amelyre így reagált: “Nem tudom mit higgyek, de sokkolt. Új dimenziót adott ennek a szörnyű filmnek.

A klubvezetésből senki sem nézett rá Akeemra [clubunk ezt a kijelentést korábban egyértelműen cáfolta], és ráadásul ki is rúgtak. De ez még rendíthetetlenebbé és erősebbé tett. Azt mondom, amit gondolok. Ha valaki emiatt bolondnak tart, hát tartson, nem érdekel. Amikor beszélek Akeem édesanyjával, megtörök. Ő nagyon erős, azt mondja: a foci volt az álma, ha ez volt a következménye, akkor ez volt. Akkor én miért panaszkodhatom?

Ricardo büszke a pályájára, bár azt elismeri, hogy meg kellene tanulnia nemet mondani. “Megtört a lendületem, mert fura munkákat vállaltam alsóbb osztályokban És elkényeztetett focistákkal kell dolgozzak, akiket jobban érdekelt a kártyázás, mint az edzés. És a rossz menedzsmentekkel is meggyűlt a bajom. De mindig pozitívan, naivan, teljes lelkemet beleadva szállok be a munkába. 2013 erősebbé és sokoldalúbbá tett. Megéltem a legrosszabbat, ezért fel merem vállalni a legnehezebb feladatokat is. Nagyon csalódott vagyok a kiesés miatt, de az élet az akadályok leküzdéséről szól. Így nősz emberként. Túl kell jutni a völgyeken, és állni továbbra is. Ezt tanultam Akeemtól.

Reméljük egyszer Akeem édesanyjától is tanul majd Ricardo: az elfogadást.