A Fradi elnökét kérdeztük a 120 éves ünnepségen, az igazolási tervekről és a szezonról is beszélt és azt is elmondta kivel és mivel a legelégedetlenebb.

Milyen érzés a 120 éves Fradi elnökeként a 30. bajnoki címet ünnepelni és most ma, az évfordulón abban a teremben ülni, ahol megalakult a Fradi?

Ez az utóbbi, hogy itt lehetünk, hogy most mi vihetjük tovább azt, amit a Fradi megtestesít az, ami leginkább jó érzés. Persze mindig ott van bennem, hogy nem lehetett-e volna többet tenni az alatt a néhány év alatt, ami eddig megadatott?

Itt ülhettem Springer Miki bácsi mellett, akinek teljesült az álma, hogy megélhette a harmadik csillagot, már csak miatta is megérte, egy fantasztikus életút, egy fantasztikus család, a nagypapája, az apukája és az ő élete is példa. A szurkolók miatt, az utánpótlásunk miatt, de a magyar foci miatt is megérte ennyit küzdeni ezért. Komoly mérföldkő ez.

Jó érzés az az egység is, ami itt megmutatkozott, a Főváros, a kerület és Club vezetője itt ül és arról tud beszéli, hogy a Fradival közös céljaink vannak. Ez egy szolgálat és tökéletes boldogság nincs, tökéletes megelégedettség nincsen, abban a pillanatban fel is kellene állnom, hiszen elfogyna a motiváció.

Mikor hitte el, hogy meglesz a bajnoki cím?

Végíg visszafogtam magamban azt az érzést, mert ha már az van benned, hogy ünnepleni akarsz, akkor elveszted a fókuszt, ezért minden meccsre úgy mentem oda, hogy csak azt a meccset akartam, hogy megnyerjük. Furcsa érzés volt, mert meccs nélkül lettünk bajnokok, nem egy góllal vagy egy győzelemmel, persze mindkettőből volt elég a szezon során, de nem volt az mint régen, hogy bemondta Knézy Jenő, hogy: “Bajnok a Ferencváros!” ez a mondat azért hiányzott kicsit, de persze ennyi baj legyen.

Nem volt egy szórványos szezon vagy olyan, ami után feltétlenül bajnoki címet szokás ünnepelni, ha az edzőváltásra, a Böde és Lanzafame konfliktusra gondolunk

Bajnoknak lenni mindig nehéz, kemény lépéseket kellett tenni. A legvégső esetben döntök az edzőcsere mellett, emberileg, ha rágondolok, akkor most is rossz érzés, hogy meneszteni kellett Thomast, akit egy jó karakternek és edzőnek tartok, de azt láttam, hogy a Clubunk érdeke ezt kívánja, de most is hosszú távra tervezünk, sokat beszéltünk és válogattunk, Szergejjel is többször találkoztam és úgy éreztem egy ilyen karakter kell most.

Melyik volt a szezon legörömtelibb pillanata?

Lanzafame gólja a Dózsa ellen, az olyan volt, aminek lennie kell.

Mik a további tervek?

Amikor bajnokok lettün már az járt a fejemben, hogy tovább kell erősödnünk, hiszen tavaly a Maccabi ellen már közel voltunk a továbbjutáshoz. Annál most már jobb csapatunk van és még eggyel jobb csapat kell. 10 játékos van fókuszban és ebből fog jönni 2-4 játékos.

Ez a 120. születésnap valóban örömteli, hiszen nemcsak a foci, hanem a hoki is bajnok lett, a vízilabda és a női foci is ott van a döntőben.

Valóban, tavaly egy majdnem év volt ez lehet egy arany év, persze jó lett volna a női kéziben is aranyat szerezni, ahol az anyagi különbségek miatt szinte lehetetlen, de a belefektetett munka alapján megérdemeltük volna.

Mivel a legkevésbé elégedett?

Elsősorban magammal, biztosan lehetett volna még többet dolgozni, még többet kitalálni, még jobban strukturálni a feladatokat, csökkenteni a költségeket, hogy több jusson sportra és persze a labdarúgás utánpótlás a másik terület, ami talán Prukner László érkezésével nyugvópontra jutott, de nehéz történet.

Mi lehet a Clubnak előrelépés?

Megduplázni az itt sportoló, ami csak úgy megy, hogy ha sikeres vagy, akkor sokkal több gyerek jön, felépíten a Fradivárost, szóval van feladat bőven.