Gerzson az ATV vendége volt családjával. A teljes beszélgetést itt tekinthetitek meg.

Néha még úgy vagyok vele, hogy keresem a lehetőségét annak, hogyan tudnék pályára lépni, emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ez a vonat már elment, vége a futballpályafutásnak és elkezdődött egy új.

A pályán előfordult, hogy a nagy akarás miatt, hogy úgy éreztem, hogy meg tudom változtatni az igazságtalan ítéletet, amit persze nem lehet. A pályán átváltozom, és egy harcos ember lesz belőlem. De azt el kell mondjam, hogy Angliában sokkal nyugodtabb voltam, mint Magyarországon. Az angol [futball]közeg nagyon befogadó és tisztelettudó. Amikor Angliába kerültem, nagyon lebecsültem magam és úgy éreztem, hogy nem vagyok oda való. Méltatlannak éreztem magam magyar játékosként a Premier League-re. Az első edzés előtti bemelegítésen a West Bromwich Albionnál a játékosok odajöttek hozzám és éreztem rajtuk a tiszteletet. Az egyik kulcsjátékos megkérdezte, hogy mi a posztom, s mikor mondtam, hogy szélső, akkor úgy reagált: „Hú, az jó, az nem az én posztom!„. Ebben a pillanatban az önértékelésem megnőtt. Ez a megbecsülés, ez a tisztelet 30-40%-kal megemelte a teljesítményemet. Az, hogy ha megdicsérik az embert az alap dolgokért, akár a pályán, akár a pályán kívül, az óriási megerősítés, nekem is az volt.

Amikor a Fradihoz kerültem, [először a tarcsi öltözőjébe mentem], de Bodnár gyúró azonnal átvitt az első csapat öltözőjébe, megmutatta a helyem és megnyugtatott, hogy jó helyen vagyok. Mindig volt olyan ember a környezetemben, aki felkarolt, ez egy új klubnál, új munkahelyen nagyon fontos.

2000-ben nagyon más légkör volt a pályákon, mint manapság, akkor nagyon sokat kaptam a hitem miatt. Az angoloknál azt, hogy valaki keresztény, értékként kezelik, az öltözőben a fiatalok kikérték a véleményemet. Ma egyre több magyar játékos is érdeklődik, megváltozott a hangulat Magyarországon. Jó irányban, az öltözőben is, korábban kaptam rosszindulatú megjegyzéseket, manapság tiszteletet tapasztalok. Most a Ferencvárosról és a válogatottról beszélek. Angliában sosem volt ilyen gond.

2014-ben a honvágy jött elő és tehernek éreztem magam Birminghamben, bármennyire is szerettek. Edzői állást ajánlottak, de nekem még a pályán volt dolgom. Nagyon sok mindenről lemaradtam volna, ha nem jövők haza a Ferencvárosba. Két másik lehetőségem volt, vagy abbahagyom a futballt, vagy elmegyek Kínába a pénzért. De fontos az, hogy lelkileg magas szinten hagyjam abba a focit, a Ferencvárosban képzeltem ezt. Nem levezetni akartam, hanem maradandót alkotni. Ha nem jövök haza, lemaradok a bajnoki címről, a kupagyőzelmekről és a pályafutásom csúcsát jelentő 2016-os EB-ről.

[Hogy az én gólomat választották meg ott a legszebbnek, abban szerepe volt, hogy] szerencsére a magyar szurkolók nagyon elfogultak és lelkesek voltak. De azért ezt a helyén kezelem. Azon a meccsen a szövetségi kapitány pihentetni akart, de sikerült meggyőzni arról, hogy fiatal vagyok.

[Megszereztem az érettségit] és szeretném elvégezni a Szent Pál Akadémiát. De most pályaedző vagyok a Fradinál és a válogatottnál, valamint végzem az edzői iskolát, így nagyon kevés időm van. Ez most teljesen leköt. Játékosként bizonyítottam, most edző vagyok, akként is bizonyítanom kell. A játékosok nagyon tisztelnek, ismerik a külföldiek is a pályafutásomat, jönnek a kérdéseikkel. Jó nap, mint nap foglalkozni velük, tanácsokkal ellátni őket. Ha bejön egy tanácsom a meccsen, az jóleső megerősítés. Egyelőre háttérben vagyok, tanulok.

– Gera Zoltán