Clubunk egykori sportolója hazáját és egyesületét sem hagyta cserben soha.

Csontos György 1918. november 23-án született. Édesapja 1919-ben elhunyt, ezután édesanyja újra házasodott és gyermekét Szomajomban, a mai Kaposfőn hagyta nagynénjénél. Innentől kezdve egy istállóban tartották egy súlyos értelmi fogyatékos gyermekkel, egészen hatéves koráig élt így. Ekkor édesanyja ismét magához vette és Budapestre költöztek.

Sportolói pályafutását az erzsébeti ETC sportklubban kezdte labdarúgó kapusként. Az ökölvívással is itt kezdett foglalkozni, tehetségét felismerve leigazolta az FTC. Akkoriban még a „hivatásos” sportolók nem kaptak fizetést, munka mellett edzettek és versenyeztek. A Fradinál kötelező is volt dolgozni, a szerződést is úgy írhatta csak alá, ha munkába állt. Ebben a Club segített, így kezdett dolgozni a Neményi Papírgyárban, a Csepeli Papírgyár elődjénél. Hadifogságban töltött éveit leszámítva és még hozzávetőlegesen utána két évet – amikor a Fradi ”elintézte”, hogy sportolói könnyebb munkát végezhessenek -, nyugdíjazásáig itt dolgozott. Csakúgy, mint munkahelyét, Clubját és hazáját sem hagyta sosem cserben.

Többször kapott kecsegtető ajánlatot más csapatoktól, még a háború utáni „kirakatcsapat”-tól, a Honvédtól is. Lakást, katonai rangot is kapott volna azonnal. Egzisztenciális szempontból ez lett volna számára és családja számára is az előnyös, a válasza az volt, hogy szeretett Clubját nem hagyja el.

Hadifogságban hivatalosan 1944.11.01-től 1948.07.18-ig, 1355 napig a 212/9.számú hadifogolytáborban volt Leningrád mellett, a Ladoga-tó környékén. Mivel soha senkire és semmire rosszat nem mondott, ezért ezekről az évekről sem mesélt rossz élményeket. Kizárólag annyit, hogy összesen egy ruhát kaptak, abban dolgoztak és aludtak. Más visszaemlékezésekből azonban kiderül, hogy azon felül, hogy fakitermelésen dolgoztatták őket embertelen körülmények között, még élőerős aknamentesítést is végeztettek a foglyokkal. Télen, amikor akár -40 fok is volt, akkor kaptak csak egy pufajkát, hogy ne fagyjanak meg munka közben.

Két gyermeke született, lánya 1944-ben, fia 1950-ben. Lányát 4 éves korában látta először hadifogságból hazatérve, fia Down-szindrómás gyermek volt. Fiát 16 éves korában bevitte a papírgyárba dolgozni, melyet azzal a feltétellel tehetett meg, hogy az ő saját felügyelete mellett dolgozhat. Ezzel egyben azt is vállalta, hogy a vállalati ranglétrán soha nem tud előrébb lépni.

Úgy gondolom, hogy Csontos György sportolói pályája – életének azon szakasza, mikor a frontról szabadságra hazatérve is beállt edzés nélkül versenyezni, hadifogságból hazatérve azonnal a Club szolgálatba állt –, a sport iránti alázata, a Clubjához való holtig tartó hűsége példaértékű lehet a mai világban.

A Ferencvárosi Torna Club ökölvívó egyéni- (1942) és csapatbajnoka (1940/41).

1941.05.20.: A kapus dolga könnyebb, mint az öklözőé – Csontos érdekes összehasonlításai a két sportág között

“A 10-es és 11-es honvéd kórház múltheti rangadóján Csontos, az FTC válogatott ökölvívója védte a “tízesek” kapuját. Egy-két hibától eltekintve – jól … Volt két “öklözése” – sajnáltuk a labdát. Aztán egy szögletrúgásra is felugrott a levegőbe Csontos. Most Pintér fejével találkozott az ökle. Sajnáltuk Pintért … A “közelharcban” viszont otthon volt Csontos. Nem is igen mentek rá az ellenfél csatárai…

Egészen jól védtél. – állapítja meg Sárosi Béla. – Nem is hittem, hogy egy ökölvívó ilyen ruganyos.
Hát ment valahogy – szerénykedik Csontos. – Pedig őszintén mondom, három éve már, hogy moziban sem láttam labdarúgómérkőzést. Igaz, azelőtt éltem – haltam a “fociért”.

Megtudjuk Csontostól, hogy fiatalabb korában az egyik cégcsapat hálóját védte, mégpedig egészen kiválóan. Cégliga válogatott is volt. Aztán felcserélte a hálót a szorítóval.

Én mondom – fordul oda hozzánk – könnyebb kapusnak lenni, mint ökölvívónak. Sárosi Béla az előbb azon csodálkozott, hogy milyen ruganyos vagyok. Hát ha nem volnék ruganyos, nem is lehetnék sohasem jó öklöző. Nekünk legalább annyi lábedzés kell, mint a labdarúgóknak. Aki nem hiszi, próbáljon meg “végigtáncolni” három kemény menetet. A kapusnak azért is könnyebb, – folytatja Csontos – mert ki is futhat a kapujából, ha baj van, aztán, ha nagyon támadják, szorongatott helyzetben ki is dobhatja a labdát. Engem, ha szorongatnak a szorítóban, nem futhatok ki a kötelek közül, s az ellenfelemet sem dobhatom ki. Állni kell a támadást, állni az ütéseket. Aztán jó szeme is legyen az ökölvívónak. Ezt a “jószemet” most a kapuban is felhasználtam. Három éve nem védtem, de észrevettem a csatárok mozdulatán, hogy mit is akarnak csinálni. Rajta voltam minden labdán. Még azon is, amelyik – sajnos! – becsúszott a hasam alatt… Én csak azt mondhatom, – fejezi be mondókáját Csontos – hogy az ökölvívó edzés csak javára válna minden labdarúgónak is. Megtanulnák a keménységet, a gyors kitéréseket, s erősítenék a felsőtestüket is.

Csontos már húzza is fel a “mundért”. Feszül rajta a zubbony. Mongolos vágású arca csupa derű.”

1942.04.19.: Egyéni bajnokság, döntő, Budapest

…Középsúly: Csontos FTC pontozással győzött Szalai BSZKRT ellen … Magyarország 1942. évi középsúlyú bajnoka: Csontos FTC 6 ponttal…

1949.09.16.: FTC – Lokomotiv ökölvívó rangadó

Ezután került sor az est legszebb mérkőzésére, a Csontos-Papp találkozóra. Csontos pontozásos vereséget szenvedett Papptól. Szédületes iramban kezdődött a mérkőzés. Már az első pillanatokban feltűnt, hogy mindkét versenyző nagy ütésre és esetleg kiütésre törekszik. A második menetben Pappnak egy ütése betalált és ellenfele 2-ig a földre került. A harmadik menetben aztán Csontos egészen roggyant lett és 9-ig majd 4-ig a földre került, azonban mind a kétszer felállt és csodálatos akaraterővel végigküzdötte a mérkőzést.

Köszönet unokájának, Silló Györgynek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta életének részleteit!