Rutinos játékosunk unokatestvérével is találkozhat a pályán a hétvégén.

– Csak megjött a kedvenc időjárásod…
– Ne is mondd, lefagy a lábam!

– Milyen hangulatban készül a csapat?
– Múlt héten sokan nem voltak itt a válogatott miatt, talán szerdán már teljes lesz a keret. Persze eddig is keményen dolgoztunk, hogy készen álljunk a következő mérkőzésre, de a taktikai felkészülés majd az utolsó napokban lesz erősebb, amikor már mindenki itt van. A szünet előtt fontos pontokat hagytunk Szombathelyen, úgyhogy a 4 fordulós őszi hajrát mindenképp szeretnénk 12 ponttal zárni.

– Mennyire nehezítette a túllépést, hogy a Haladás elleni vereségen két hetetek volt rágódni?
– A rágódáson szerintem túl vagyunk, viszont nagyon fontos, hogy közösen megkeressük a hibákat. Várhatóan sok ellenfelünk játszik majd hasonló stílusban, nekünk pedig meg kell találnunk a módját, hogy a betömörülő védelmeket feltörjük.

– A Kisvárda ellen legutóbb te szerezted az első gólt, végül 2-0-ra nyertünk. Hasonló meccsel elégedett lennél most szombaton is?
– Nem lehet abból a találkozóból kiindulni, minden meccs más. A Kisvárda azóta jobban felvette az NB I ritmusát, szervezett védekezésre épít. Biztosan kielemezzük majd, hogy nekünk min kell változtatnunk, hogy ezúttal eredményesek legyünk.

– A Kisvárda alapembere Lucas, az unokatestvéred. Mennyire teszi különlegessé a találkozót számodra ez a családi párharc?
– Furcsa, hiszen lényegében testvérek vagyunk. De lassan kezdjük megszokni, hogy néha egymás ellen játszunk. A család nagyon várja a meccset, biztosan együtt nézik majd. Most hétvégén is együtt voltunk Lucasszal, de a pályán nincs család, ott mindenki nyerni akar.

– Az unokatestvéred elmondta, hogy te vagy a példaképe.
– Mindenképp jólesik. Együtt nőttünk fel, egy házban laktunk, a nagymamámnál állandóan fociztunk. De hét év van köztünk – amikor én már itt voltam Magyarországon, ő még Brazíliában futsalozott. Küldtem haza mezeket, gondolom, ekkor alakult ki a példakép státuszom. Lucas fiatalon abba akarta hagyni a focit, mert kezdett egyetemre járni, de én tudtam, hogy van benne, sokat edzett otthon is, csak a lehetőség kellett neki, ezért segítettem neki annak idején Debrecenbe kerülni. Évek óta alig hagy ki meccset, úgyhogy bebizonyítja, hogy érdemes volt folytatnia a labdarúgást.

– Sokat találkoztok egymással?
– Talán lehetne kicsit többet is, de rendszeresen beszélünk, tudjuk, mi van a másikkal. A válogatott szünet most alkalmat adott a személyes találkozásra is.

– Ilyenkor beszélgettek a fociról vagy távol maradtok a témától?
– Szoktunk, de inkább a brazil fociról. Mindketten a Corinthiansnak szurkolunk, ők most sajnos a kiesés ellen küzdenek…

– Lucas miatt a Kisvárdát jobban követed, jobban ismered a többi ellenfélnél?
– Persze! Ha nem egy időben játszunk, megnézem a meccsüket, ha pedig erre nincs lehetőségem, akkor másnap a legjobb jeleneteket, úgyhogy képben vagyok, mire kell számítanunk tőlük. Nehéz meccs lesz, a Vidi ellen is megmutatták, hogy milyen jól tudnak megindulni kontrákból, erre mindenképp oda kell figyelnünk.

Fradi.hu