Roli a kupakudarcokról, a DVTK meccsről és az idei célokról is beszélt.

Nem volt egyszerű a csütörtöki meccs után a bajnokira összpontosítani. Muszáj volt és megoldottuk. Mindenkit nagyon bántott, hogy a Maccabi ellen nem tudtunk továbblépni. Az első meccs nem indult rosszul, jól nézett ki a csapat, egyenrangú ellenfelek voltunk. El kell ismerni, hogy kint nem tudtuk ezt megismételni. Bosszantó, frusztráló érzés, hogy hiába próbálunk évről-évre sikert elérni, nem jön össze, pedig ezen dolgozunk.

Vasárnap nyertünk és ez jó, de érezni lehetett, hogy a Maccabi elleni párharc még mindenkiben ott van. Nem volt tomboló, ugrabugráló ünneplés, örültünk, de visszafogottan. Idő kell, hogy mindenki túltegye magát a kupakiesésen. A tavaszi szezon is csalódással ért véget, nem sikerült megszerezni a bajnoki címet. Elszúrtuk, megpróbálunk tanulni hibákból, és úgy léptünk pályára a DVTK ellen, hogy idén meg akarjuk nyerni a bajnokságot és a kupát is.

Nagyon rosszul rúgtam a büntetőt, elhatároztam merre rúgom, de a kapus érezte és mivel nem ment közel a kapufához ki tudta védeni. Még szerencse, hogy erő volt benne, így csak kiütni tudta éppen elém, így be tudtam rúgni a kipattanót. A második gólomnál nagyon jó volt Leo beadása, el tudtam szakadni a védőtől, számítottam a beadásra. Felpattant a labda, nem volt időm gondolkodni, talán átvehettem volna, de úgy döntöttem egyből elfejelem, mert nem tudtam mennyivel vannak mögöttem a védők. A fejes gólok nem igazán jellemzőek rám, mondjuk Dánia ellen az első válogatott meccsemen is fejeltem egyet, az is furcsa mozdulat volt, mert mögém jött a labda. Tavaly sokan mondták, hogy gólkirály leszek. Én csak minél több góllal akartam segíteni a Fradit, nem a gólkirályi cím elvesztése, hanem az bánt, hogy nem lettünk bajnokok. Nem fogalmaztam meg, hogy hány gólt várok magamtól ebben az évben, szeretnék minél több góllal segíteni, de az a fontos, hogy bajnokok és kupagyőztesek legyünk.

forrás: NS