Utánpótlásunk új vezetője újra tömegesítené az U-s csapatokat.
– Milyen érzésekkel tért vissza a Ferencvárosba?
– Hét éve távoztam, és azóta is tartom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy idejöttem a Fradihoz. Voltak örömteli pillanatok és kudarcok, én mindegyik vállaltam, és ez így lesz most is. Akkoriban más körülmények között dolgoztunk: volt időszak, hogy hónapokig nem kaptak fizetést a játékosok. Aztán a mostani vezetés érkezésével lassan megkezdődött a stabilizálódás, de a 2011-es bronzérem után el kellett engednünk néhány játékost. Aztán következett a balszerencsés, hosszabbításos búcsú az Európa Ligától, ami minden szempontból megviselte a csapatot. Távoznom kellett, de végig lojális maradtam a klubbal szemben, és a klub is korrekt módon vált meg tőlem. Ha nem így lett volna, akkor valószínűleg nem térhettem volna vissza.– Most más feladatai lesznek a Fradiban. Hogyan vág neki az utánpótlás szakmai igazgatásának?
– Aki követte a pályafutásomat, tudja, hogy Kaposváron sok játékost vezettünk el a magyar NB I-ig, akiknek egészen fiatal koruk óta részt vettem a nevelésében. 25 évig gimnáziumban tanítottam, dolgoztam utánpótlásedzőként, szakmai igazgatóként és felnőtt együttesek vezetőedzőjeként is, 3 éve pedig a Testnevelési Egyetemen is oktatok. A Fradi hívására pedig nem tudtam nemet mondani: szeretnék a tapasztalatommal segíteni a klubnak, hogy a Ferencváros utánpótlása ismét olyan szinten legyen, amely az egyetemes magyar sportkultúra meghatározó klubjától elvárható.– Milyen lépések kellenek ehhez?
– Vissza kell csábítanunk a gyerekeket a Ferencvároshoz. Amióta az eszemet tudom, egyetlen fiatal játékos sem mondott nemet, ha a Ferencvárosba hívták. Most viszont azt tapasztalom, hogy nemhogy idecsábítani nem tudjuk a tehetségeket, a legügyesebbek el is hagyják a Ferencvárost. Ezen mindenképpen változtatni kell. Olyan edző kollégákkal kell együtt dolgozni, akik számára a Ferencváros nem munkahely, hanem szerelem, máshogy nem megy. A szülőket is szeretném megnyerni együttműködésre, hogy jó legyen a viszonyuk a klubbal és az edzőkkel, hiszen mind az ő gyerekeikért dolgozunk.– Hogyan működik majd együtt a felnőtt csapat stábjával?
– Kéretlenül nem legyeskedek majd az első csapat körül, de mindenben együttműködök velük, amiben kérik. A felnőtt futballtól biztosan nem távolodok, nem is távolodhatok el, hiszen az utánpótlás-nevelésnek ebből kell kiindulnia. Ráadásul a fiatalokat nem a mostani labdarúgás követelményeinek megfelelően kell nevelni, hanem a jövő futballjára. Ehhez viszont elméleti tudáson és tapasztalaton alapuló szakmai vízióra van szükség.– Milyen konkrét célokat kell elérnie a Ferencváros utánpótlásának?
– Habár az utánpótlásban nem az eredményeken keresztül mérjük a fejlődést, hanem elsősorban jó embereket és kreatív játékosokat akarunk nevelni, annyit mindenképp hozzá kell tenni, hogy a nagyobb korosztályok versenyeztethetőek, és részben számon is kérhetőek. Az MLSZ előírásai azt követelik meg, hogy az U17-es és az U16-os csapat együtt maradjon bent, velük szemben ez a minimális elvárás. Az U19-ben viszont már egyértelmű követelmény, hogy eredményre játszanak. Eddigre már mindent tudniuk kell a játék alapjairól, viszont annak is meg kell mutatkoznia, hogy egy-egy játékos nem csak ügyes, hanem tehetséges is, hiszen a tehetségnek mentális aspektusa is van. Nem csak az számít, ki hogyan bánik a labdával, hanem az is, ki hogyan tud együttműködni a társaival. Ha valaki 19 éves korban megmérettetik és mentálisan könnyűnek találtatik, az már fontos jelzés. Technikailag, taktikailag lehet még később is fejlődni, de az ember alapvető személyiségjegyei kialakulnak és megnyilvánulnak erre az életkorra.
