A Bethlen István-i idézet szellemében a pályán vegyünk revansot a Dózsán és ne a pályán kívül!

Sokakat joggal háborított fel, amikor a dózsások lesből, számbeli fölényüket kihasználva rohanták le a meccsről távozó Fradi szurkolókat tavaly év végén. Néhányan dühükben odáig mentek, hogy – remélhetőleg csak első felindulásból – bosszút helyeztek kilátásba ma estére. Miközben a harag jogos, amit csak tetézett az egyik legnépszerűbb dózsás portál, amely tagadta az eseményeket, és az Újpesti Dózsa hivatalos vezetésétől is elmaradt a bocsánatkérés (hogy az áldozathibáztató sunyi megjegyzésről ne is beszéljünk), a megoldás mégsem ez.

Meg kell szakítanunk az erőszak láncolatát! Tudjuk, hogy milyen az, amikor az erőszak tönkreteszi a lelátó hangulatát vagy megmérgez családokat, közösségeket, és nehezen ér véget, hiszen mindenki csak kicsivel nagyobb pofont akar adni, mint amit ő kapott.

Nem feledhetjük azt sem, hogy mennyi Újpest szurkoló, ezúttal tiszteletreméltó módon mindenekelőtt Újpest polgármestere határolódott el a barbár tettől!

Erre kötelez minket legfőképpen Almássy Kornél és a többi áldozat kérése, akik ma ott lesznek a csarnokban és akik határozottan kérték általunk, hogy ne próbáljanak mások az őket ért támadást felhasználva elégtételt venni. Erre kötelez Clubunk alapítóinak szellemisége is, akik az Erő és az Egyetértés mellé, sőt elé nem véletlenül tették meg az Erkölcsöt a Fradi jelszavának és értékének.

Zúgjon a „Hajrá Fradi!”, győzzünk a pályán, gyógyírnek és méltó válasznak egyaránt ez felel meg!