Az Újpesti Dózsa részéről a bocsánatkérés elmaradt a tegnapi szégyenletes akció után, de legalább az újpesti polgármester korrekt módon állt a kérdéshez és bocsánatot kért.

Tegnap este, magabiztos játékkal, fölényesen legyőztük az FTC jégkorongcsapatát. Eddig a jó hír. Sajnos. Szólhatna tovább is, ragozhatnánk, elemezhetnénk. De nem lehet. Hat-nyolc, nevezzük csak „izéknek”, ugyanis elrontotta az egészet. A meccs vége előtt megtámadtak három FTC szurkolót. Hogy ketten közülük az egyetem óta barátaim, a történet szempontjából nem fontos. Hogy az egyikük az FTC jégkorong szakosztályának korábbi elnöke, most elnökségi tagja, az erőszak szempontjából nem fontos, de mégis lényeges (ugyanis köztudott, hogy a két vezetés kifejezetten jó viszonyban van). Szerencsére jól vannak, most beszéltem Kornéllal.

Nem írom, hogy szurkolói összetűzés volt, mert aki egy győztes meccs vége előtt kimegy lincselni és nem a csapatot köszönti, az nem szurkoló. Hívhatja magát annak, de egészen biztosan nem az. A tegnapi baromságukkal egy egész szakosztályt, a 132 éves klubunkat, az utánpótlás srácait és szüleiket, az edzőket és minket szurkolókat aláztak meg ezzel.

Tudom, hogy volt már ilyen fordítva is. Én is szaladtam, mi több, menekültem az Üllőin foci után, vagy a Kisstadionnál hoki után kamaszkoromban, sokszor. De ez nem lehet magyarázat. Az ilyen csak újabb és újabb erőszakot szül. Értelmetlenül. Olvasom, hogy már revansot ígérnek. Pedig Kornél is egyértelműen fogalmazott. Én is megerősítem, ilyen telt házas Újpest-FTC meccsekre van szükség, erőszak nélkül.

Srácok, akik tegnap két-háromszoros túlerőben, oly nagyon erősek voltatok, gondoljatok bele, amit tettetek az fordítva így néz ki: hat-nyolc magából kivetkőzött, magát FTC szurkolónak tartó „izé”, levadászta Ancsin Janit. Ugye sz@rul hangzik. Helyettetek is bocsánatot kérek! Hajrá Lilák és csak az Újpest!