Klubunk korábbi kiváló kerékpárosa 70 éves lett, ezen alkalomból köszöntötték fel és beszélgettek vele.

– Meglepődött?
– Igen, eléggé! Furcsa volt, hogy köszöntöttek, mert alapvetően nem szoktam sem születés-, sem névnapot ünnepelni, de nagyon jó és megható érzés volt.

– Ki lehet egyáltalán emelni egyetlen szép emléket ebből a rendkívül sikeres versenyzői és edzői pályafutásából?
– Érdekes lesz, amit mondok, de igen. Amikor 1969-ben megnyertem az első magyar bajnoki címemet, az óriási jelentőséggel bírt, ugyanis az FTC szakosztálya a második világháború után 24 évig nem nyert semmit. Miután magyar bajnok lettem, másnap mentem be a Fradiba, de akkor még a régi, falelátókból álló stadionba. A tribünök alatt voltak a bicikliműhelyek, pályamunkások műhelyei és egyéb raktárak. A kapu előtt összetalálkoztam Albert Flóriánnal, aki már akkor a klub ikonikus futballistája volt. Tudtam, hogy ki ő, így odaköszöntem, de azt nem tudtam, hogy ő is ismer. Előreköszönt, odajött hozzám és gratulált a magyar bajnoki címemhez. Onnantól kezdve amikor találkoztunk a Flórival, mindig nagyon megörült és előre köszönt.

– 1982-től lett a szakosztály edzője, az elmúlt több mint három évtizedben pedig nagyon sok tanítványa megannyi országos bajnoki címet nyert, szerepeltek a világ legnagyobb körversenyein, a Giro d’Italián, a Tour de France-on. Hogyan emlékszik vissza azokra a szép és sikeres időkre?
– Akkoriban mindenki a kerékpározásért élt. Gondolok itt elsősorban a lányokra, akikkel ugye az említett nagy körversenyeken indultunk. Amikor külföldi versenyre mentünk, akkor a hat főből álló magyar csapatban hárman mindig a Fradiból jöttek. Nagyon nagy élmény volt az összes viadal. Jól is mentünk, ezért hívtak a többi nagy versenyre is. Azokban az időkben mindig az volt a célunk, hogy a mezőny első harmadában kell végeznünk. Ha 120 induló volt, akkor a mi versenyzőinknek a 30. és a 40. hely között kellett végezniük. Nem egyszer legyőztük a nagy és erős csapatnak számító olaszokat is.

– Kevesen tudják Önről, hogy még mindig aktív és nincs olyan nap, hogy ne biciklizne.
– Sőt, naponta 100 kilométert tekerek, így egy évben olyan 35000 kilométer jön ki. Ma délelőtt is megvolt már 80 kilométer, délután megyek spinningre és súlyt emelek. Ugyanúgy élem az éltemet, mint évtizedekkel ezelőtt, csak most talán sokkal serényebben és élénkebben csinálom.

– Mit üzenne a kis fiatal fradista kerékpározóknak?
– Minél lelkesebben sportoljanak és sokat kerékpározzanak!

Fradi.hu