A korábbi szövetségi kapitány értékelte a tegnapi bajnoki találkozót.
Glázer Róbert
Megmondom őszintén, a találkozó nem azt hozta, amit vártam, gyakorlatilag csak az utolsó 25 perc hozott látványos futballt és izgalmakat. Az első félidőben a Diósgyőr agresszív letámadása megzavarta a Fradit, de támadásban a kombinatív csapatjátékot és az egyéni villanásokat is hiányoltam tőlük – a beharangozott szép játékkal mindenképp adós maradt a csapat, inkább az ellenfél megfékezésére koncentráltak, semmint a támadások felépítésére. Pedig ha mertek volna, nyerhettek volna… Lélektani szempontból ennek ellenére nagyon jókor szereztek gólt. A második félidőben Doll remekül cserélt, bár nem volt annyira nehéz dolga, hiszen több gyenge teljesítményt nyújtó játékosa is akadt a pályán. Lovrencsics beállásával a 4-1-4-1-es szerkezet is megváltozott, átálltak egy háromvédős játékra a hazaiak, ami az addig gyakorlatilag nem létező szélsőjátékot egyből roppant veszélyessé tette. Varga gólja után a levegőben lógott a győztes Fradi-gól, de végül döntetlennel ért véget a találkozó, amivel annak ellenére, hogy az első félidőben helyzete sem volt a hazaiaknak, talán a vendégek lehetnek elégedettebbek – más kérdés, hogy a riválisok győzelme miatt ezzel az egy ponttal most nem mennek sokra a miskolciak…
