A vízilabdás társadalom nagy alakjait kérdezték a 80 esztendős legendánkról.

Csapó Gábor

Hosszú egészséget kívánok neki, meg hogy ne veszítse el a humorérzékét és a gonoszságát! És azt is kívánom, hogy bárcsak láthatnám még egyszer a vízben játszani. Egyetlen évben, ’68-ban vagy ’69-ben játszottuk együtt, konkrétan egy zseni volt. ÖRegfiúkmeccsen aztán nem találkoztunk, mert nem tudom, hogy ő játszott-e olyanon, én nem, mert úgy voltam vele, ha fiatalon nagyon jól pólóztam, akkor öregen minek csináljam rosszul? Egyébként vele kapcsolatban minden héten született egy történet, az én kedvencem az, amikor Montrealban a nagyjából kétszer két méteres, fémrácsos, lábon guruló labdatartó ládába bezártuk, és pörgettük.

Kemény Dénes

Apámon látom, mekkora tett elérni a nyolcvanéves kort, manapság keveseknek sikerül. A hatvanat már én is tudom, az még inkább csak szomorúság, hogy már kevesebb van hátra… Az, hogy Gyurika csapatjátékban háromszoros olimpiai bajnok, szintén elképesztő – aztán, hogy mennyire örült annak, hogy Gyarmati Dezső és mellette másik hat, azt nem tudom. Nyilván számtalan jó élményem van, de egy talán neki is velem. Amikor Ausztráliában játszottam, ő pedig kint nyaralt, megbeszéltem a klubbal, hogy tegyék meg másodedzőnek, mert az pénzzel járt, ami jól jött a kutya- és lóversenyekhez… Amúgy ő sosem volt gyakorló edző, de magyar viccekkel szórakoztatott engem a parton, röhögtem, aztán bemondtam, hogy mennyit kell úszni, a többiek pedig azt hitték, hogy a háromszoros olimpiai bajnok adta az utasítást. Mivel én dolgoztam is a póló mellett, sokszor voltam fáradt, de az ő határtalan humora, hogy mindenben a fonákot keresi, mindig erőt adott, felidézte nekem a szigeti hangulatot. Mindennek biztosan szerepe volt abban, hogy a Melbourne-nel bajnokok lettünk, holott a csapat korábban bronzérmes sem volt. Nevetve minden könnyebb.

Szivós István

A ma élők közül talán én ismerem a legrégebben, hiszen édesapámmal és velem is játszott. Ezért is volna lehetetlen kiválasztani például a kedvenc történetemet vele kapcsolatban, mert száz és száz van. Nem véletlenül beszélnek, írtak könyvet, készítettek filmet róla. Ismétlésekbe bonyolódnék, ha én is elkezdenék sztorizni… Ugyanakkor kettőt kívánok neki a születésnapja alkalmából. Az első és legfontosabb, hogy az egészségét őrizze meg, a második, hogy a humorát is!

NS