Tíz éve, hogy utoljára bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe, hangoljunk tíz korábbi fináléra emlékezve – 2.

Lapszemle: Tempó Fradi! – 1., 2.

„A nyolc évi szünet után újra életre hivatott Magyar Kupa döntőjét nem előzte meg nagy érdeklődés, csak mintegy 5000 néző gyűlt össze. Pedig a mérkőzés több látogatót érdemelt volna, mert a csapatok valóban jó futballt játszottak. Áll ez elsősorban az FTC-re, amelynek csatársora már régen játszott olyan ambícióval és technikával fűszerezetten mint ezúttal.” – írta a Sporthírlap az első mérkőzés után.

Érdekesség, hogy a megismételt döntőt a nyári túrák után – a Fradi Skandináviába utazott – rendezték meg, szinte közvetlenül a bajnoki szezon kezdete előtt. A második meccsre már többen voltak kíváncsiak, a helyszín ugyanaz, nyolcezren látogattak ki. Tartalékosan álltunk fel, négy alapember is hiányzott – Blum, Pataki, Schwarz és Szabó – a csapatból, ennek ellenére sikerült megszereznünk a győzelmet, a találat így esett a második félidőben:

„A második percben Ivanovszky lefut a balszélen, Fogl II. azonban szabálytalanul tartja fel. A megítélt szabadrúgást Ivanovszky a kapura irányítja és Wágner négy méterről védhetetlenül befejeli, 1:0.”

Ferencváros 2–2 UTE
1922.06.18., Hungária körút
Ferencváros: Amsel – Hungler I., Hungler II. – Wilheim, Szabó J., Wilhelm II. – Héger, Schwartz E., Pataki M., Obitz, Tóth-Potya
Gól: Pataki M., Schwartz E.

Ferencváros 1–0 UTE
1922.08.20., Hungária körút
Ferencváros: Amsel – Takács I., Hungler II. – Wilheim, Wilhelm II., Furmann – Héger, Wágner, Tóth-Potya, Obitz, Ivanovszky
Gól: Wágner