Kisfia képe és vallási motívumok is díszítik játékosunk testét.

A télen érkező Cristian Ramírez (20) balhátvédként már gólpasszokat adott, és a Csákvár elleni Magyar Kupa-negyeddöntőn a kapuba is betalált. Az ecuadori játékos a német Düsseldorf focistájaként, kölcsönbe érkezett hazánkba, de a családjától távol sem felejti el szeretteit. Ramírez amúgyis a tetoválások szerelmese, ezért magára varratta hozzátartozói nevét, plusz még a kisfia arc­képét.

– A vallási motívumok mellett a bal mellkasomon ott van velem a családom – árulta el Ramírez, aki büszke szüleire, testvéreire és gyermekére is. – Ők Ecuadorban élnek, de szó van arról, hogy meglátogatnak. A másfél éves fiam és édesanyja talán követ majd Budapestre, de ez még a jövő kérdése.

A légiós elismerte, hogy az év elején még alig tudott valamit Budapestről, most azonban már vendégül láthatta édesapját hazánkban.

– Apukám itt volt velem Magyarországon, még a múlt szombati, Győr elleni bajnokinkat is megnézte – büszkélkedett a játékos. – Megmutattam neki a város nevezetességeit, természetesen a budai várral és a környékével kezdtük a kirándulásunkat.

Ramírez jól érzi magát a Ferencvárosnál, s tisztán látja, mi a célja a klubban és mit vár a pályafutásától.

– Idén a Fradival meg akarom nyerni a Magyar Kupát és a Ligakupát – mondta határozottan a zöld-fehérek dél-amerikai légiósa. – Természetesen szeretnék majd újra rangos nyugati bajnokságban szerepelni, de tisztában vagyok azzal, hogy lépésről lépésre érhetem el a céljaimat. A válogatottal is jó lenne nagy tornán szerepelni. A tavaly nyári világbajnokság előtt egy héttel kerültem ki a keretből, sérülés miatt. Természetesen szomorú voltam, de tudom, lesz még esélyem a címeres mez felvételére. A szövetség jóvoltából nézőként mégis ott lehettem a brazíliai tornán, remek volt a hangulat. Egyszer játékosként szeretném ugyanezt átélni.

Blikk