A Fradi csarnoktáborát irányító szurkolói csoport pontot tett 2006 óta tartó történetének végére.

le

Nehéz és hosszú gondolkodás után arra a döntésre jutottunk, hogy a Ligeti Egység tíz év után befejezi működését. Sok jót és rosszat éltünk meg együtt, sok nehézség után újra és újra rendeztük sorainkat, majd varázsoltunk olykor-olykor pokoli hangulatot a csarnokba. Az utóbbi időben már nem éreztünk magunkban elég erőt és tüzet a megújuláshoz, céljaink eléréséhez. Be kellet látnunk, hogy tevékenységünk már nem mindig segíti elő a lelátói élet alakulását, fejlődését a Népligetben, annak ellenére, hogy egy-egy nagyobb mérkőzésen sikerült hozni az elvárható pokoli szintet.

Ezúton is köszönünk minden segítséget és támogatást, amit a tíz év alatt kaptunk szurkolótársainktól és a csapatot segítőktől. Külön köszönettel tartozunk Hemela Zsoltnak és Bognár Lászlónak minden segítségért.

Egyénileg, lehetőségeinkhez mérten, továbbra is segítjük csapatunkat a lelátóról, illetve minden olyan szurkolói megmozdulást, ami elősegíti a Ferencvároshoz méltó lelátói jelenlétet.

LIGETI EGYSÉG /2006-2016/

Ligeti Egység 2006-2016

Ligeti Egység 2006-2016

Egy évtized… Csak a lányok által megnyert címeket felsorolva is rengeteg emlék idézhető fel: két magyar bajnoki cím, egy EHF-kupa győzelem és két Kupagyőztesek Európa Kupája serleg. Nagy magasságokat jártunk meg és mélypont is volt, 2009 végén nagyon nehéz helyzetben volt a női kézilabda szakosztályunk, lélekben már a legrosszabbra is készültek az emberek. Nehéz volt ezt szurkolóként megélni, hát milyen lehetett azoknak, akik szinte együtt lélegeztek a lányokkal, otthon és idegenben, magyar vagy külföldi területeken. Akkor kevesen gondolták volna, hogy a Randers elleni EHF-kupa kiesés és egy bajnoki ötödik hely után KEK-et nyerünk a következő szezonban – az indulási jogot Dajka Betti lefújás előtti hétméteres biztosította be…

A felszálló ágban dupláztunk a KEK-ben, idővel a Bajnokok Ligájában is megmutattuk magunkat, számos emlékezetes utazás és teljesítmény kötődik ehhez az időszakhoz is, legyen az a pálya vagy a lelátó, számomra a csúcs a román Oltchim Valcea elleni BL-találkozó a Traian-arénában, ami több volt, mint egy kézilabda mérkőzés, aki ott volt, az biztosan tudja, hogy mire gondolok, aki pedig nem, annak álljon itt a románok egyik volt vezetőjének nyilatkozata, amit napokkal a győzelem után adott: “Még most is rosszul vagyok, hogy megvertek a magyarok itthon. A szurkolótáboruk pedig elénekelte a himnuszukat a valceai csarnokban.

És szintén egy külföldi véleménye, ami leírja, hogy a nagy mérkőzéseinken – amiből nem kevés akadt a tíz év alatt – milyen atmoszféra volt a jellemző, a francia Toulon szakvezetője, Thierry Vincent így emlékezett vissza a Fradi elleni párharcra:

Az atmoszféra félelmetes, de a szurkolók nem ellenségesek. Amikor megérkeztünk, egy zászló fogadott minket, hogy: Welcome to Hell. Végig énekeltek, zengett tőlük a csarnok. Lenyűgöző volt! Olyan a hangulat, amire azt mondod: minden héten itt akarok játszani!

De ha kicsit eltávolodunk a csarnokok világától, látható, hogy nem csak a kézilabdára korlátozódott a szurkolói csoport tevékenysége, megjelentek az FTC többi szakosztályának mérkőzésein, tagjaik közül többen hosszú évekig követték a jégkorong csapatot is mindenhová. A kosárlabdás lányok segítségkérésére reagálva waxmentesítették a sérülésveszélyes pályát. A sportesemények mellett rászoruló honfitársainkon is sokszor segítettek, kiemelten kezelték a felvidéki és erdélyi jótékonysági ügyeket. Kijelenthető, hogy hatalmas űrt hagynak maguk után. Köszönjük az elmúlt tíz évet! Hajrá, Fradi!

Fotók: Belkovics Krisztián, Lendvai Róbert, handball.hu, V-Man