20160210_181100

A Csillagok Háborújában van egy jelenet, amikor Luke bemegy egy barlangba, ami az Erő sötét oldalát jelképezi. Ott szembe jön vele Darth Vader kivont fénykardjával. Valahogy én is így éreztem magam, amikor a Groupama Aréna főépületében a karomra csatolták a VIP karszalagot. Ha csak egy meccsre is, de megnéztem magamnak, milyen a „sötét oldal”. Fotóztam is.

Az egész úgy kezdődött, hogy napközben felhívtam egy ügyfelem, akivel egy ideje már tárgyalásban vagyunk, jó-e még neki a korábban megbeszélt időpont. Jó volt, de felvetette, ha úgyis találkozunk, van két jegye a VIP Gold-ba, beszéljünk ott. Másfél órával később a főépület recepciója előtt álltam. Szkenner nincs, ing, zakó van, a recepciós kislányok tették csuklómra a karszalagot és udvariasan a lift felé irányítottak, amivel szemben van a játékoskijáró. Egy üvegfal másik oldalán ott álltam, ahol a két csapat játékosai találkoznak mielőtt pályára vonulnának, így mint a moziban, nézhettem miként pacsiznak egymással a Fradi és a Videoton játékosai. Tiszta Big Brother.

Még sosem utaztam stadionban lifttel. Ahogy kiléptem a második emelet ajtaján leesett az állam és megvallom őszintén, pár napig úgy is maradt. Hatalmas a tér, exkluzív, gyönyörű a környezet. A terem hossza szinte megegyezik a pályáéval, szélessége legalább harminc méter. A pálya felőli oldala végig üveg, akár ki sem kell menni a hidegbe meccset nézni – már csak azért sem, mert kivetítőkön, tévéken lehet követni a találkozót úgy, hogy közben az ember az asztal körül ül, bent a stadionban.

20160210_181100

A terem szinte olyan hosszú mint a pálya, körasztalok, üvegfalak, minden, ami kell.

Terített körasztalok vannak, névre, cégnévre lefoglalva. Az asztal közepén mogyoró, tökmag, szotyi. Az étel olyan, mint egy négy csillagos szállodában, a pincérek gyorsan, diszkréten teszik a dolgukat. Nem mennék bele kulináris kérdésekbe, maradjunk annyiban, az étel finom. Amikor sört kértem a lány megkérdezte, műanyag, vagy üvegpohárba kérem-e, mivel a lelátóra csak az előbbit lehet kivinni. Természetesen minden ingyen van.

Ha a menü érdekel, előételnek volt édes chillis uborkasaláta korianderrel, szezámos csirkemell csíkokkal, zöldfűszerekkel érlelt pulykamell fokhagymás parajkrémmel és friss salátával, illetve csicseriborsó krém wasabival és olivával. Főételként lazacpogácsa citrusnád mártásban, sáfrányos burgonyával, konfitált malactarja császárhúsos fokhagymás jus-vel és zöldfűszeres kuszkusszal, sütőtökös tökmagos penne paprikával és tökmagolajjal. Miközben odakint a Fradi és a Videoton olyan színvonalon játszott, amivel vallatni lehetne.

A meccs alatt végig mozgolódás van, kimennek, bejönnek, mozognak az emberek. A lelátó is más: nagyobb a hely a székek között, ezek párnázottak, de érdekes, hogy hiába volt tető a fejem felett, közvetlenül a félpályánál ültem a hatodik sorban, mégis áztam. Ne tévesszen meg senkit az ott látott üres székek látványa: ott vannak azok az emberek, csak nem ülnek le. Minek is tennék: ehetnek, ihatnak, dumálhatnak, ráadásul a székek felett van egy terasz, ahonnan tökéletesen látszik minden, ráadásul gyorsabban lehet fordulni a teli söröspohárral.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A lefújás után indul a buli. Ugyan a meccsen kikaptunk, de ez itt nem nagyon zavarta a népet: ahogy Véber nagyúr mondta a napokban, ha nyerünk azért iszunk, ha kikapunk, azért. Nincs záróra, tavaly a Dózsa elleni meccs után hajnalig dorbézoltak a kedves vendégek. A játékosok is itt esznek közösen a találkozó után, szóval van vegyülés, lehet kérdezősködni, beszélgetni, közös fotót kérni. Azt figyeltem, az autogram már nem menő, a közös szelfi annál inkább. A játékosok udvariasan megállnak, váltanak pár szót és mennek a dolgukra, de a vendég boldog: ott a közös fotó Gerával vagy Bödével. Dani már itt elmondta, játszani fog a Puskás ellen, de ezt illett diszkréten kezelni. A találkozás egy dolog, a másik a kukkolás: mit eszik Böde, iszik-e kólát, ki hogyan beszélget kivel, kik ülnek egy asztalnál, csalódott-e valaki – mondom, Big Brother. A nép nagyon vevő erre, a játékosok kevésbé, meg is tudom érteni. Gyorsan el is köszönnek. Ezt is.

20160210_185205

Melegedés a félidőben

Az itt lévők jelentős részének fogalma sincs arról, ki volt Rudas Ferenc. Itt a meccs pusztán az alkalom, amiért ide lehet jönni. Ők nem azért várják a szombatot mint mi, itt nincs fanatizmus, szurkolás, kétrudas, teljesen mindegy, hányan vannak a stadionban – innen nézve a szurkolók sem többek egyszerű biodíszletnél. Ha sokan vannak egy színes, morajló masszaként lehet csodálni őket, ha kevesen, a svédasztal és az ingyen pia feledteti ezeket a gondokat. Sokan a meccset sem „kintről” nézik: folynak a megbeszélések az asztaloknál, miközben kivetítőn lehet követni a pályán történteket. Ha támad a Fradi kimennek pár percre, aztán visszaülnek. Itt nem a meccs a fontos, hanem az azt körülvevő, arra építő élmény. Az étel, az ital, a környezet, az exkluzivitás. Az itteniek jelentős része nem magát a mérkőzést várja, hanem a körítést akarja élvezni. Ez nagy különbség.

20160210_183216

Így látszunk mi a “sötét oldalról”

Kell ilyen is, van is rá kereslet, ez tisztán látszik. Ezek után el sem tudom képzelni, milyen lehet a Skybox. De nem szabad, hogy pusztán ez legyen a fontos, mert a másik oldal, az innen csak biodíszletnek tűnő színes masszának kellene igazán a lényegesnek lennie, ahol jóval kevesebben hordanak zakót és talán ingatlanfejlesztési koncepciójuk sincs, sőt, a modoruk sem feltétlenül választékos, de mégis ők, mi vagyunk a víznek árja.

Bementem a fent említett barlangba, megnéztem milyen a sötét oldal. Szerencsére nem jött szembe Darth Gábor kivont fénykarddal, ellenben a fent említett üzlet megköttetett. Ugyanakkor, bár jól éreztem magam, mégis idegen voltam itt. Jobb nekem a másik oldalon.