Blanit kérdezték a felkészülésről.
– A tavalyi nyári felkészülést gyermeked, Dávid érkezése miatt kihagytad. Mennyire volt különleges újra belevágni egy ilyen alapozásba? Volt benned izgatottság?
– Izgatottságnak nem mondanám, inkább jó érzés volt újra belerázódni a ritmusba. A nyári időszakban otthon voltunk és a délelőttök szinte kivétel nélkül az edzésekről szóltak. Dávid szerencsére nagyon jó partner volt ebben, pontosan úgy, mint korábban. Néha persze kicsit belassította a konditermi edzést, mert jobban oda kellett rá figyelni, de nagyon aranyos volt, amikor velem jött. Kézilabdázóként mindenki érzi, hogy ez a nyári alapozás teljesen más életérzés, mint ami a szezon közben van.– Az előző évadban menet közben csatlakoztál a csapathoz, és fontos szereped is volt, de a nyártól talán ez még inkább elmondható. Te hogy látod ezt?
– Amikor december végén csatlakoztam a csapathoz, őszintén szólva úgy voltam vele, örülök, ha a magyar bajnokságban kapok némi lehetőséget. Aztán Laura sajnálatos sérülése miatt megváltozott a helyzet, és mélyvízbe dobtak, hamarabb kellett visszarázódnom. Akkor még ismerkedtem az új szabályokkal, az edzőkkel és az elvárásokkal, most viszont már újra ketten vagyunk a kapuban. A korom alapján is oda kell tennem magam, vezérszerepet kell vállalnom, és minden helyzetben támogatnom kell a társaimat a pályán és azon kívül egyaránt. Ami a csapatkapitányi feladatokat illeti: Jesper azt szereti, ha van egy kis kapitányi csoport. Ebben a szezonban visszakaptam a hivatalos csapatkapitányi szerepkört, és rajtam kívül Mette csatlakozott ehhez a hármashoz Laura helyett, illetve Emily tagja maradt a megújult csapatkapitányi csoportnak.– Az idén is vannak új játékosok a keretben. A második hét után hogyan látod a csapat alakulását és az újak beilleszkedését?
– Azt látom, hogy mindenki tűzön-vízen átmegy a másikért. Nagyon nagy a tempó és az iram, az attitűd pedig kivétel nélkül mindenkinél rendkívül magas szinten van. Nagyon bízom benne, hogy ez kitart. Az új játékosok természetesen még próbálnak beilleszkedni – vannak, akik előnyben vannak, mert dolgoztak már együtt Jesperrel, de például a két Liza még nem. Ennek ellenére látszik rajtuk, hogy minden új információt befogadnak, nagyon dolgos brigád gyűlt össze. A munkában hittem és hiszek mindig is, így bízom benne, hogy ez a hozzáállás és csapatszellem nagyon messzire visz majd minket.– Javában zajlik a felkészülés, de te is az a típusú kézilabdázó vagy, aki ebben időszakban az edzőmeccseket várja a legjobban?
– Természetesen, meccset mindig jobban szeret játszani az ember, mint edzeni! Bár magát az „edzőmeccs” kifejezést annyira nem kedvelem, mert ha már pályára lépünk, az meccs. Nálam még egy edzésen belüli játékban is az a legfontosabb, hogy nyerjünk a csapatommal. Az edzőmeccseken teljesen más terhelést kap az ember, ami sokkal jobban is esik. Szóval nagyon várjuk az első találkozókat! Augusztus vége felé persze már mindenki az éles tétmeccseket várja majd, de egyelőre az edzőmeccsekbe kapaszkodunk.
