Hátvédünket kérdezték a bajnoki hajráról és a Magyar Kupáról is.
„Hétfőn még érezni lehetett az öltözőben a vereség hatását – mondta Szalai Gábor, az FTC 25 éves védője. – Ugyanakkor nem olyan volt a hangulat, hogy vége mindennek, elengedjük az idényt: arról beszéltünk, hogy figyeljünk magunkra, a hátralévő összes bajnokit nyerjük meg, hogy ezzel nyomás alatt tartsuk a győrieket, a kupaelődöntőben pedig jussunk tovább. Egyértelmű volt, hogy mindenkiben megmaradt a motiváció, az elszántság, kedden pedig már a kupameccsre figyeltünk. Megbeszéltük a vasárnapi hibákat, így vágtunk neki a szerdai összecsapásnak. Nyilván meghatározta a mérkőzés képét, hogy az elején vezetést szereztünk, és azt követően jobban is játszottunk. Az ETO szintén jól futballozott, szerzett – szerintem elkerülhető – két gólt, de a szünet előtt egyenlítettünk. Ahogy mondani szokás, a legjobbkor találtunk a kapuba, a meccs elején és közvetlenül a szünet előtt. Az öltözőben inkább önmagukra voltak mérgesek a játékosok, de az volt az összegzés: jól futballozunk, a folytatásban az eddigieknél is jobban kell összpontosítanunk, és akkor továbbjuthatunk.”
A rendes játékidő végén, a 88. percben állt be Szalai Gábor egy ferencvárosi szögletnél, befutott a pályára és azonnal fejelt, nem sokkal a kapu fölé. A hosszabbításban kétszer is felhívta magára a figyelmet, volt egy fontos mentése, majd gólhelyzetbe hozta Lenny Josephet.
„A bal oldalon futott a győri akció – idézte fel az eseményeket a védő. – Egy pillanat alatt fel kell ilyenkor mérni, mi hogyan helyezkedünk, az ellenféltől hányan és hova érkezhetnek: a területet is felügyelni kell, meg a támadót is szemmel kell követni, nehogy megelőzzön, és a labdát is nézni kell – örültem, hogy a kapunk előteréből ki tudtam rúgni. A passz? Ha lehet, keresem az ilyen lehetőségeket, de ritkán adódik, a legtöbbször az ellenfél összes játékosa szemben van velem, a védővonalból nem könnyű ziccert teremteni. Most volt, abban a pillanatban felismertem a helyzetet, éreztem, hogy három-négy győri védő között el tudom rúgni a labdát, és mert Lenny Joseph jól vette át, nagy helyzet lett belőle: sajnos fölé ment a labda, így kevesen emlékeznek rá. Nem azért bosszantott, mert így eggyel kevesebb gólpassz van a nevem mellett, hanem azért, mert ha előnybe kerülünk, jó eséllyel megvan a mérkőzés. Nincs ezzel szerencsém mostanában: Debrecenben Bamidele Yusuf kapott tőlem hasonló átadást, a kapust is kicselezte, de abból sem lett gól – a többiek ugrattak, úgy kell vágni az összefoglalót, hogy csak az indítás legyen rajta, a befejezés már nem, de ez csak vicc természetesen.”
A továbbjutásról végül tizenegyesek döntöttek.
„A szakmai stáb kérdezte, ki mennyire friss, ki hogy érzi magát, gyorsan meglett az öt rúgó – mondta Szalai Gábor. – Szívesen odaálltam volna, elképzelhető, hogy a hatodik körben én következtem volna. Érdekes helyzet ez, azt biztosra vettem volna, hogy Mohammed Abu Fani, Vitális Milán és Nadir Benbuali berúgja a tizenegyest, ehhez képest éppen ők hibáztak. Minden csapatnak hatalmas élmény a Puskás Arénában mérkőzést játszani. Döntőbeli ellenfelünket, a Zalaegerszeget ismerjük, az idényben kettőből kétszer legyőzött bennünket, igaz, az egerszegi összecsapást furcsa körülmények között veszítettük el – a kupadöntő más lesz, és már most nagyon várom azt az estét.”
