A jelenleg Soroksáron készülő Levi a Détári-időszakból is megosztott egy vicces történetet.

– Sokan a Fradiban ismerték meg a nevedet, igen fiatalon védhetted az FTC kapuját.
– Kakas Laci hívására érkeztem, nagyon szerettem azt a Fradit, egy álmom vált valóra azzal, hogy odaigazoltam. Az, hogy Lipcsei Petivel együtt dolgozhattam, Dragival együtt játszhattam, a régi Albert Stadionban játszhattam… Ezeket az emlékeket nem veheti el senki.

– Az a Fradi azért nem az a felépítettségű klub volt szervezettségben, amiről ma beszélhetünk. Könnyű döntés volt, hogy odamész?
– Akkor a Fehérvártól is volt ajánlatom, ott többet is kereshettem volna, de nekem a Fradi tényleg egy álmom volt, akkor is, ha tudtam, hogy nem rendezett minden. Én is megtapasztaltam, hogy 3-4 hónapig nem kaptunk fizetést. A lakást szerencsére biztosította a klub, autóm nem volt, a bérletet meg tudtam venni, hónap vége felé pedig maradt 2000 forintom, és akkor el kellett dönteni, hogy meccs előtt éljek úgy, mint egy király és egyek egy gyros tálat, vagy vegyek csak kiflit kefirrel és akkor abból a kétezerből megvagyok még jó pár napig. Volt, hogy kakaós tésztát ettem a meccs előtt, mert az volt otthon. Persze segítettek a szüleim is, de azért nehéz volt. Ezért mondom a fiataloknak, hogy nagyon jókor csöppentek bele a fociba, de spóroljanak, mert egyrészt nem tudod, mikor jön egy sérülés, és az sem garantált, hogy ez az időszak sokáig fog tartani. Ezért kezdtem el én is az edzői szakmát. Van vezetőedzői és kapusedzői papírom is már.

– Régóta külföldi edzők dolgoznak a Fradinál, de te még megtapasztaltad, amikor magyar tréner irányította a csapatot, például Détári Lajos. Kártyás edzésekről tudsz mesélni?
– Persze nekem is van jó sztorim [nevet]. Egy alkalommal Amerikába mentünk edzőtáborba, egy meghívásos tornára, ahova a Vasas is jött velünk, játszottunk mexikói és argentin csapatokkal is. Tartottak egy közös vacsorát, amire a kint élő magyarok hívtak meg minket. Azt tudni kell, hogy akkor a Vasanál már 3-4 hónapja nem volt fizetés. A vacsoránál mondta Döme, hogy kicsit vicceljük meg a Vasast, megkért valakit, hogy kezdjen el kiosztogatni borítékokat a Fradi-játékosoknak, mintha mi a meccsért is prémiumot kaptunk volna, persze a borítékban nem volt semmi. A Vasas-játékosok meg csak néztek, hogy négy hónapja egy fillért nem kaptak, nekünk meg még ezért is pénzt osztogatnak. Egyébként én Dömével is szerettem együtt dolgozni.

– 2014 januárjában szorultál ki a kapuból, akkor érkezett ugyanis Dibusz Dénes, aki azóta gyakorlatilag megállás nélkül védi a csapat kapuját. Mi volt akkor a különbség kettőtök között?
– Szerintem azt senki nem szégyelli, akit a Dénes szorított ki, látjuk, milyen pályafutása van, az NBI legjobb kapusa, válogatott játékos. Engem hajtott a szurkolói vérem, hogy fradista vagyok, magával ragadott a hangulat, még nem voltam elég érett. Egyébként Dénes nagyon korrekt volt, már akkor felhívott, mielőtt leigazolták, pedig nem is ismertük egymást. Nem véletlen, hogy a mai napig nagyon jó barátok vagyunk, összejárunk a családdal, a kislányaink hasonló korúak, úgyhogy örülök a sikereinek. Én pedig boldog vagyok a pályafutásommal, persze van még benne, és ezt ki is szeretném hozni, ez csak rajtam múlik.

– Dibusz Dénes már akkor is ennyire erős volt mentálisan? Mennyit ad hozzá egy kapus teljesítményéhez ez a rész?
– Dénes nagyon erős fejben, és ez rengeteget számít. Ha egy kapusnak tiszta a feje, akkor a 80 százalék már megvan ahhoz, hogy jó meccse legyen – értelemszerűen egy alap biztos tudásra szükség van. Ez egy mezőnyjátékosnál is fontos, de a kapusoknál különösen. Lehetsz te bármennyire jó kapus, ha nincs rendben a fejed, akkor nem tudod ezt kihozni magadból. Ezt én is mindig éreztem magamon, ezért is volt szükségem most környezetváltozásra.

– Ha már távozások, a Fradiból való eligazolásodban mennyire volt szerepe annak a balhénak, ami kialakult körülötted?
– Nem volt annyi mögötte, mint amennyire fel lett fújva, de ebbe nem mennék bele. Dénes mögött a Fradiban nem lehetett védeni, ha az ember játszani akart, el kellett jönni. Akkor is szükség volt a környezetváltozásra.

A teljes interjú: Csakfoci