2014 után „visszatértünk” – a Nagyterem helyett ezúttal a Díszterembe.

A tegnapi napon ismét méregzöld barátom meghívásának tettem eleget, a helyszínen „szurkoltam” végig székfoglaló beszédét – ugyanis 2025-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta meg Dr. Urbányi Bélát. „Merre tovább tógazdasági akvakultúra?” című előadása a hazai haltenyésztés- és fogyasztás aktuális kérdéseit tárgyalta, a téma iránt érdeklődőknek ajánlom az MTA YouTube csatornáját, ahová várhatóan pár napon belül felkerül az esemény felvétele. Komoly érdeklődés övezte a helyszínen, ahogy Béla viccesen meg is jegyezte, többen voltak, mint a Felcsút hazai meccsein. Ahogy a nagydoktori védésen, úgy ezúttal sem maradhatott ki fradizmusának megemlítése és a köszönetnyilvánítás az alapítók felé. És ahogy elérte ezt az eredményt, arra tökéletesen illik egyik jelmondatunk: „Küzdeni mindig, feladni soha!”. Gratulálok, Béla!

Az örök szerelem a kivetítőn

És kis színesként elmesélném még, hogy a 2014-es gratuláció milyen nem várt célt is szolgált utólag: egy K+F pályázatnál tudományos indikátorként volt megadva Béla nagydoktori disszertációja, aminek a védéséről is meg kellett bizonyosodni az ellenőrzés napján. A technika ördöge azonban közbeszólt és nem találtak róla online elérhető információt. Ekkor jutott eszébe Béla munkatársának, fradista barátjának (greenkoi), hogy az Üllői129-en fényképpel együtt volt egy bejegyzés az eseményről, megkérdezték, hogy ezt elfogadják-e – elfogadták. Már megérte… 🙂