Támadónk arról is beszélt, hogyan érzi magát és adott esetben merre lépne tovább.
Szerbiában egy kicsit jobban beilleszkedtem, több mint egy évet töltöttem ott, és tanultam egy kicsit szerbül. Azt hiszem, a magyart sokkal nehezebb megtanulni, és Szerbiában több brazil volt, nem a klubban, hanem a mindennapi életben, akik segítettek, tanítottak szerbül. Tehát Szerbiában a mindennapok egy kicsit könnyebbek voltak. És persze a hideg, ahhoz nehéz alkalmazkodni. Használok melegítő krémeket, bekenem a lábam, a kezem, kesztyűt viselek, mindent, hogy megpróbáljak felmelegedni.
De hála Istennek, a dolgok jól alakultak, sikerült bajnokoknak lennünk, gólokat lőttem, segítettem a csapattársaimat, ami a legfontosabb. Tehát azt mondom, hogy jó szezon volt, még nem volt olyan látványos jó, ahogy én szerettem volna, de jó volt, gólokkal, különleges volt számomra. Voltak pletykák a télen a Flamengóról, néhány más helyről is, de végül nem történt semmi. De ma már nem gondolkodom a Brazíliába való visszatérésen. Még egy kicsit Európában szeretnék maradni, meglátjuk, sikerül-e megvalósítani az álmaimat, hogy eljussak Spanyolországba. Nagyon vágyom arra, hogy a spanyol bajnokságban játsszak, de még nem gondolkozom konkrét klubban. De azt hiszem, Spanyolország egy olyan hely lenne, ahol könnyebben beilleszkednék, a nyelv miatt is. A bajnokság miatt is, ami egy technikásabb futball. Ha ez nem történik meg, akkor biztosan visszatérek Brazíliába, hogy közel legyek a barátaimhoz, a családomhoz, a hideg nélkül. Ez az a hely, ahol mindenki jól érzi magát.
Szerbia egy olyan hely volt, ahol picit otthon éreztem magam. Különleges volt. Egy év alatt rendkívüli dolgokat éltem át, sikerült interjút adnom az ő nyelvükön, ami egy brazil számára nagyon különleges, főleg feketeként. Ha nem vagy kiemelkedő figura, akkor előítéletekkel szembesülsz, ami még mindig létezik. Szóval számomra ez egy olyan korlát volt, amit sikerült áttörnöm. Sikerült elvinnem a családtagjaimat, azokat az embereket, akiket szeretek, hogy megnézzék a Dinamo Kijev elleni BL-selejtezőt. Ez egy egyedülálló pillanat volt számomra, olyasmi, amiről gyerekkorom óta álmodtam. Gyönyörű ünnepet csinálnak. A stadionok mindig tele vannak, minden meccsen, amin Európában játszottam, a stadionok mindig tele voltak. Tehát más, mint a többi helyen, ahol jártam, a hangulat különleges. Magyarországon a személyi edzőmmel élek, ő 24 órában velem van. Ő szervezi az étkezésemet, az edzéseimet, a klubon kívül is. Tehát ez egy nagyon szigorú napirend. Reggel a klubban edzek, délután hazajövök, regenerálódok, majd délután újra edzek, este pedig újra regenerálódok, aztán pihenek. Tehát ez inkább csak munka. Amikor hazajövök Uberabába, megpróbálok keveset aludni, hogy a lehető legtöbbet kihozzam belőle. Mert amikor Magyarországon vagyok, tudom, hogy nagyon megterhelő, hogy 24 órában a futballon gondolkodom. Amikor idejövök, kikapcsolok, mindig a barátaimmal vagyok. Grillezünk, focizok, elmegyünk a klubokba. Mindig próbálok elérhető lenni, mert tudom, hogy ez a pillanat hamar elszáll.
– Matheus Saldanha
