Női pólósaink vezetőedzőjével beszélgettünk a történelmi eredményt hozó idényről és a jövőről is.

A Fradi 126 éves történetében valamit elsőként elérni, az mindig különleges. Neked, mint fradistának, korábbi Fradi-játékosnak ez milyen érzés?
Felemelő érzés. Nyilván történelmet írni, akár csak idézőjeles történelmet is, úttörőnek lenni valamiben, az mindig egy nagy dolog. Hála Istennek ez most nekünk megadatott, ez örök emlék és nagy dicsőség. Főleg, hogy 25 éve hasonló sikereket értem el a Fradival játékosként is.

Korábban is sikerült már legyőzni az UVSE-t, de az idei szezont követve azt lehetett érezni, hogy végre csapatként sikerült föléjük nőnünk. Volt már a szezon elején olyan pont, amikor már érezted, hogy ilyen jól összeállt a dolog?
Volt ilyen pont. Ami fontos volt, hogy össze tudjuk rakni az öltözőt, a hangulatot, az összhangot – mert ezek a lányok tudtak és tudnak is vízilabdázni. Mindenki sokat úszik és konditerembe is jár. Itt az volt a titok szerintem, hogy jó volt a csapatra ránézni. Már a szezon elején és közepén is. Nap, mint nap együtt vagyunk, láttam őket a konditeremben, az étteremben együtt enni, a túrákon, a repülőn. Remek volt a hangulat és ez nekem okot adott a bizakodásra, hogy ebből valami jó sülhet ki. És a végén fölé tudtunk kerekedni egy nagyon jó UVSE-nek, amely egy nagyon jó csapat. Valóban csapatként nyertük meg ezt a bajnoki címet.

A férfi vízilabda is folyamatosan változik, de a női vízilabda még látványosabban fejlődött. Ezt hogy éled meg, milyen kihívásokat jelent ez számodra edzőként?
Igen, nagyon jó, hogy mindhárom döntős meccs után olyan visszhangok jöttek, hogy élvezték a szurkolók a meccseket, látványos, brusztos volt, sok góllal. Valóban, érezhetően sokan fejlődött a női vízilabda. Ezért mi és a lányok is nagyon sokat dolgoznak, persze a lövőerő, a labda sebessége más, mint a férfiaknál. De rengeteget fejlődött a női szakág, sok élvezetes meccs van.

Bejutottunk a Bajnokok Ligája Final Fourba, a BL-győztest csak mi győztük le a sorozatban, igaz, hogy a selejtezőben, de azért így sem kis eredmény. Hogyan értékeled a nemzetközi szezont, mik voltak a csúcs-, illetve mélypontok?
Hullámzó volt a szezon, ahogy mondtad, a BL-selejtező utolsó meccsén megvertük a Sant Andreut, ezzel csoportelsők lettünk. Már az is nagy dolog volt. Már ott érezni lehetett, hogy ez a csapat jó úton halad. A csoportmeccseket egy kivételével megnyertük, egyedül a Matarótól kaptunk ki döntetlennel, de ott is visszajöttünk vesztes állásból, kezdte a oroszlánkörmeit megmutatni a csapat. De az igazi áttörés persze a Final Fourért folytatott párharc volt a Catania ellen. Oda-vissza győztünk le egy nagyon jó olasz csapatot. A Final Fourra újoncként mentünk ki, annak még a környékén sem járt ez a csapat. Az még picit sok volt, megilletődtünk a hangulattól, ami ott fogadott minket, Tanulni kell ezt még, a férfi mezőnyben a Marseille hasonló helyzetben volt, mint mi, bejutott, aztán ott ők is kicsit lefagytak. De ha jövőre is sikerül a bejutás, akkor lesz mögöttünk tapasztalat, jobban értjük már, hogyan kell ott helytállni.

A 2025-26-os csapatnévsort elnézve neked is biztos sok mindent máshogy kell csinálni, hiszen jöttek nagy egyéniségek.
Mindent máshogy kell csinálni. A Bajnokok Ligájáról beszélünk. Több nagy karakter lesz a csapatban, igen. Egy célért küzdünk, ehhez pedig az egókat is be kell állítani a sorba. De ők épp azért ennyire profik, mert tudják, hogy a célunk csak együtt elérhető.

És mik a célok? Mire lehet képes ez a keret az új szezonban?
Bármire képesnek tartom, hisz ez egy nagyon jó keret. De itt jön a de: mások is vannak a palettán, főleg a BL-ben, meg kell várni, hogyan alakulnak a riválisaink keretei, ki hogyan igazol. Nagyon jó csapatok vannak. Görög, holland, olasz, spanyol csapatokról beszélünk. Persze önmagunkkal kell leginkább foglalkoznunk. Természetesen a hazai porondon jó lenne megnyerni a kupát és a bajnokságot is. Az már előrelépés lenne, hisz az elmúlt szezonban a kupát nem sikerült elhódítani. A BL-ben pedig a négybe jutás a cél, és ha már ott vagyunk, ahogy Nyíri Zoltán mondta, bármi megtörténhet. És reméljük, meg is fog történni.