A mérkőzés és a szezon alapos összefoglalóját is elolvashatod.

Férfi labdarúgás, NBIII – Dél-Nyugati csoport, 30. forduló
Ferencvárosi TC II 2-2 (1-1) MTK II
Gólok: Berényi (18.), Gólik (71.), ill. Kenesei (30., büntetőből), Csucsánszky (82.)

Őri – Orosz M., Almássy, Horváth B. (Lestál, 46.), Bolgár – Birkás (Szerdiukov, 60.), Kokovai, Fenyvesi (Lukács L., 90.), Gágyor – Berényi, Ladányi (Gólik, 70.)

Mivel múlt héten mindkét csapat leikszelt, egyszerű volt a képlet a bronzéremért folytatott küzdelemben: a Kaposvárnak nem volt szabad több pontot szereznie nálunk. Korolovszky mester dolgát megnehezítette, hogy Lukács Dániel, Molnár és Olalekan mellett se Madarász, se Henrique nem állt rendelkezésére.

Mi kezdtünk jobban, a 13. percben Bolgár beadásáról mindkét csatár lemaradt, öt percre rá azonban védőnk egy szép cselt követően már megtalálta Berényi lábát, 1-0. Az Antonovval kiálló MTK csak hébe-hóba lépte át a félpályát, ám félóra elteltével jött az egyenlítés: Keneseit buktatták a tizenhatoson belül, a büntetőt a sértett értékesítette, 1-1. A 36. percben Birkás passzából Ladányi próbálkozott, de a labda útját állták, majd ezúttal Antonov szabálytalankodott tizenegyest érően, de Gágyor kihagyta; támadónk másodpercekkel később hatalmas bombát eresztett meg, amit a kapus bravúrral szedett ki a léc alól.

A második félidőben kiegyenlítettebb volt a játék képe. A 60. percben Ladányi tologatott, majd lőtt, de a megpattanó labda a bal alsó mellett gurult el. A 70. percben beállt Gólik, majd szinte azonnal betalált: Orosz beadásából Berényi tálalt csatárunk elé, aki szezonbeli ötödik góljával megszerezte a vezetést, 2-1. Pár perccel később ő passzolt Gágyorhoz, aki éles szögből, nagy erővel a hosszú kapufát találta el, majd a 81. percben Gólik került nagy helyzetbe, de a védő becsúszva blokkolt. A 82. percben jött az egyenlítés, ekkor egy valóban pofás támadás végén Csucsánszky Vas centerezéséből állította be a 2-2-es végeredményt.

Mivel a somogyi rangadón a Kaposvár 0-0-t játszott a Siófokkal, a meccs után jöhetett az ünneplés, hiszen a csapat megszerezte a bronzérmet! A 2024/25-ös szezon egy frusztráló, Gárdony elleni 1-1-gyel indult, a sok kihagyott helyzetünket hozó döntetlen pedig megadta az egész ősz alaphangját. Miközben – az említett egált és két kötelező győzelmet követően – sorozatban háromszor is döntetlent játszottunk hazai pályán (legjobb esetben is középcsapatok ellen), idegenben valósággal remekeltünk: október végéig ezen találkozókon nem veszítettünk pontot. Bár az eredményekben játszott szerepe ismeretlen, érdemes megemlíteni, hogy a szezont a Kocsis Sándor Sportközpontban kezdtük, majd a népligeti centerpályán folytattuk, ám a tavasz első három meccse ismét a Kocsisban volt, hogy aztán ismét hazatérjünk.

Hogy a bajnoki címért végül nem voltunk versenyben, főleg talán a meddő labdabirtoklási fölényt, de kevés gólt, sőt, helyzetet hozó hazai meccseinknek köszönhető, melyeket jellemzően alsóházi együttesek ellen, ősszel játszottunk. Mindezt kompenzálta azonban, hogy a top csapatok elleni idegenbeli mérkőzések tekintetében hatalmasat léptünk előre tavalyhoz képest: míg az ezelőtti szezonban ellenük mindannyiszor kikaptunk a saját pályájukon, ezúttal csak a Kaposvár vert meg minket (rögtön négygólos különbséggel) – cserébe a PMFC-t 5-2-re vertük. A hazai rangadókon szenzációsan teljesítettünk, hiszen a Kaposvár ellen 0-2-ről tudtunk bravúrosan felállni, a PMFC-vel 1-1-et játszottunk, az Iváncsát, a Siófokot és a Nagykanizsát pedig mindannyiszor három gólt lőve küldtük haza. Ne felejtsük el végül megjegyezni: a bajnok Kanizsától 4 pontot csentünk el és 26 fordulón keresztül maradtunk veretlenek.

Jellemzően bővebb volt a keret, mint az eggyel korábbi szezonban, komolyabb sérüléshullám csak az utolsó hetekben volt tapasztalható. A tavaly még az U19-hez tartozó játékosok közül Szerdiukov, Kokovai, Madarász és Bolgár is rendszeres szereplőivé váltak a meccseknek, Gólik pedig októberben, Nagykanizsán lépett pályára először, akkor még 16 évesen, és 8 meccsen 5 góllal zárt. Az egyetlen nyári igazolásunk, Kaszás mindössze 5 percet kapott ősszel, majd teljesen kiesett a pikszisből, a télen érkezett Olalekan jól játszott, de lesérült, Lukács Leon csak kevés lehetőséget kapott, míg Henrique kiváló játéka fontos pontokat hozott az elmúlt félévben.

A szezon végére Soroksárra került Radnóti, de Őri méltón pótolta őt, Bagit és Lakatost pedig még télen vitték fel az NBII-be, de egyikük sem játszott túl sokat. A visszajátszók tekintetében talán még sosem zártunk ennyire visszafogott szezont, hiszen az egyetlen tapasztaltabb játékos az a Pászka volt, aki két góljával oroszlánrészt vállalt a Kaposvár elleni hazai ikszből, de mindössze egy másik találkozón lépett pályára. Mellette Kajánnak 1, Shadiracnak 2, Pappoenak 4 meccs jutott (míg Bagi tavasszal 1, Lakatos 2 NBIII-as szereplést jegyzett), de ők talán nem is számítanak klasszikus visszajátszónak. Rajtuk kívül az epizódszereplő Orosz Marcell volt a legidősebb a maga 24 évével.

Lőtt gólok tekintetében negyedikek lettünk (27-tel lemaradva az Iváncsától!), akárcsak a kapottak szempontjából, de az NBIII-as csoportokat összesítve a tartalékcsapatok közül mi zártunk legelöl a tabellán. Sőt, az újjáalakulás óta idén teljesítettünk a legjobban (2020/21-ben 5. lettünk, azóta csak lejjebb végeztünk), ám a modernkori tarcsik közül a 2009/10-es, Men Jang-féle brigád és a Popov vezette 2015/16-os is előzi az idei csapatot, hiszen ők megnyerték az NBIII-as csoportjukat. Házi gólkirályunk 11 találattal az a Gágyor Domán lett, aki öt büntetőt értékesített ugyan, de három ezek közül kulcsfontosságú volt (a Paks ellen egyenlített, a PEAC ellen fordított, a DMTK ellen ő szerezte meg a győzelmet). Mögötte Bagi végzett 10-zel, őt Berényi 8, Ladányi 7 góllal követi.

Nyáron nagy változások várhatók, hiszen az elmúlt évek alapemberei közül olyanok öregednek majd ki, mint például Fenyvesi és Ladányi. Hogy egyáltalán melyik csoportba kerülünk és hogy nézhet ki a keret, még nem tudni, az viszont biztos, hogy július eleje felé kezdődik a felkészülés, az első edzőmeccsek pedig a hónap végén esedékesek.