A 10 éves kora óta a Fradiban szereplő Oncsa az USAM Nimes Gard együtteséhez csatlakozik nyáron.
– A nyártól légiósnak állsz. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?
– Nagyon nehéz volt. Még 2012-ben kerültem a Fradiba, és azóta folyamatosan itt játszom, de a karrierem szempontjából úgy érzem, most ez a jó döntés, és remélem, tudok még lépcsőfokokat lépni a későbbiekben is.– Tízévesen érkeztél a Népligetbe. Hogy emlékszel, milyen álmai voltak a tízéves Oncsának, amikor először átlépte a sporttelep kapuját?
– Azt hiszem, hogy pont azok, amelyeket most élek. Mondhatnám úgy is, hogy az álmaimat élem. Természetesen szerettem volna felkerülni a felnőttek közé, és itt meghatározó játékossá válni, közben az utánpótlás-válogatottakat végigjárni, végezetül pedig a nagyválogatottba bekerülni. Természetesen vannak még álmaim, és azon leszek a jövőben, hogy el is érjem azokat.– Mit adott neked a klub az elmúlt tizenhárom évben?
– Nehéz ezt összefoglalni vagy szavakba önteni, de nagyon hálás vagyok a klubnak és minden itt dolgozó embernek, akivel együtt dolgoztam, és hozzátett a karrieremhez. Ha minden jól alakul, történelmi szezont zárunk, és nagyon nehéz lesz elmenni ebből a közösségből. Itt gondolok a Fradi-közösségre, de szűkebben a csapatra is. Rengeteget köszönhetek a csapattársaimnak, itt váltam felnőtt játékossá, de nemcsak kézilabdában segítettek sokat, hanem magánéletben is.– Nemcsak klubot váltasz, hanem új országba is költözöl. Erre hogyan készülsz?
– Biztos nagy kihívásokkal fogok szembesülni, de úgy érzem, készen állok rájuk, a francia nyelvet már elkezdtem tanulni. Nem lesz egyszerű, de kíváncsian várom, mit hoz a kinti élet. Akivel beszéltem, azt mondta, jó helyre kerülök, egy komoly ambiciózus klubba. Ez is fontos volt számomra, hogy elmondhassam, sikerül a Fradinál is egy szinttel feljebb lépnem.– A francia bajnokságot nyugodtan mondhatjuk a világ második legerősebb bajnokságának. Mit vársz magadtól ebben a környezetben?
– Jó kérdés, első körben azt hiszem, hogy a francia bajnokság jobban passzol az én játékstílusomhoz, mint a Bundesliga, amely egy sokkal fizikálisabb sorozat. Nyilván ez Franciaországban is megvan, de talán egy kicsit játékosabb a bajnokság, ami nekem kedvezhet. Ez persze igazából majd csak akkor derül ki, amikor kint leszek. A céljaim egyébként nem változtak, továbbra is ott szeretnék maradni a felnőttválogatott közelében. Még nagyon sok mindenben kell fejlődnöm, és új löketet adhat, ha kikerülök a komfortzónámból, mert azt hiszem, az itt töltött jó pár évben a Fradi a komfortzónámmá vált. Abban azért bízom, hogy a kint megszerzett tapasztalatokat a jövőben még a Ferencvárosban is kamatoztathatom.– Eddig mi a kedvenc fradis emkéked?
– Elsőre az Európa Liga menetelés és az a csodálatos szezon ugrik be. Az biztosan örökre emlékezetes marad, amikor a Flensburg ellen harcoltuk ki a továbbjutást az EL-csoportkörből, de azt sem felejtem el, amikor először elcsíptük a negyedik helyet, és kijutottunk a nemzetközi porondra. De nagyon remélem, hogy ha majd egy-másfél hét múlva beszélgetünk erről, akkor már mást mondok a legszebb pillanatnak.
