A női labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, Szarvas Alexandra nyilatkozott a Nemzetek Ligája rajt előtt – Fehéroroszország és Finnország ellen készülnek a lányok.
A nemzeti csapatban clubunkat képviseli: Fenyvesi Evelin és Nagy Viktória.
Szarvas Alexandra
Nem titok, hogy a magyar női NBI nem nemzetközi színvonalú bajnokság, viszont a válogatott már az a szint. Így nekünk mindig az a cél, hogy abban a tíz napban, amit együtt tölt a csapat, akkor ezt a két világot – az otthon és a külföldön futballozó játékosokat – összeegyeztessük. Ez egy nagy kihívás a lányoknak is, mert akik nincsenek hozzászokva a nemzetközi fociban diktált iramhoz, azoknak nehéz felvenni egyik napról a másikra a tempót, de aki ezt tudja, annak helye van a válogatottban. Másrészről, akik külföldön játszanak, ott a kezdőcsapatba bekerülni is nagyon nehéz, mert világklasszisokkal találkoznak és játszanak nap mint nap. Így esetleg kevesebb játékperchez jutnak, viszont ezzel nekem semmi problémám nincs, sőt, büszke vagyok azokra, akik bele mernek vágni egy ilyen kalandba, mert ez egy nagy kihívás és rengeteg belefektetett munkát igényel.
Hullámzó teljesítményünk volt, nem vagyok elégedett az eredményekkel, de ha az egész képet nézem: ötven napot voltunk együtt, ez idő alatt nem lehet megváltani a világot. Sok mindenben sikerült előre lépnünk: taktikában, mentalitásban, csapategységben. Úgy gondolom, hogy mostanra összeért a stáb és a csapat. Mindenki tudja, mit várunk el tőlük és mire számíthatnak, ha meghívást kapnak. Most a Nemzetek Ligája vár ránk, ismét egy nehéz csoportba kerültünk, már a B-ligában is nagyon erős csapatokkal kell megmérkőznünk. Mindenki fejlődik, ez egyrészről nagyon jó a női focinak, de másrészről így a kihívás is még nagyobb.
A keretben van egy-két változás, vannak visszatérők, akik a máltai edzőtáborban különböző okok miatt nem tudtak részt venni, de olyan is van, aki hosszú idő után most kikerült a csapatból. Mindenki előtt nyitva áll a válogatott kapuja. Többször említettem már, hogy a kemény, kitartó munka és a megfelelő mentalitás mindennek az alapja. Két kemény mérkőzés vár ránk, de ahhoz, hogy megőrizzük a B-ligás tagságunkat – márpedig ezt abszolút célként tűztük ki –, ezen a két meccsen pontokat kell szereznünk. Mindenképpen szeretnénk, hogy az eddigi belefektetett munka végre eredményekben is megmutatkozzon.
Mindegy, hogy kézilabdáról, vízilabdáról, vagy labdarúgásról van szó, mindenki azért csinálja, mert szereti, de azt gondolom, hogy a női foci itthon még nem elfogadott. Még úgy nézik, mintha ez egy férfi sportág lenne, és nem való nőknek. Szeretnénk, ha a jövőben több médiamegjelenésünk lenne: a tévében közvetített meccsekkel és interjúkkal megismertethetnénk a társadalommal, hogy ezek a lányok nagyon sokat dolgoznak azért, hogy eljussanak minél magasabb szintre. Úgy gondolom, hogy a kézilabdázókat vehetjük példának, mert semmivel sem dolgoznak kevesebbet a női focisták, mint ők, így reméljük, egyszer mi is eljutunk olyan szintre, mint a női kéziseink.
A férfi fociban abszurd fizetések vannak, inkább az a sok, de a női fociban viszont még kevés, a játékosok mindössze egy százaléka tud élete végéig megélni a karrierje során keresett összegből – ezt ha összehasonlítjuk a férfiakkal, akkor nincs is miről beszélnünk. A játékoskarrierjük csak egy életszakasz, az még elég távoli, hogy annyit keressenek, hogy utána ne kelljen dolgozniuk. Erre csak a világ legjobb bajnokságaiban van lehetőségük.
