Soma a BL őszi szezonjának álomcsapatába is bekerült, valamint a válogatott játékostársak is őt választották meg a legjobbnak.

Mi a helyzet a sérüléseddel?
Van egy kis térdpanaszom, az igaz, főleg nagyobb terhelésnél érzem, dolgozunk folyamatosan, hogy erősödjön a lábamnak az a része, de orvosi beavatkozást nem igényel.

Hogyan fogadod a hírt, hogy a játékostársak szavazatai alapján is te lettél 2024 legjobb férfi vízilabdázója?
Ez különösen jólesik, mert a csapattagok, a játékostársak értékelésénél nagyobb elismerés nem létezik. Együtt küzdöttük végig az évet, felemelő, hogy úgy látták, én voltam a legjobb 2024-ben. Annyit tudok még ehhez hozzátenni: szeretném, ha ebben az évben még jobb teljesítményre lennék képes és ha sokkal szebb sikereket érnénk el közösen, mint tavaly.

Milyen volt ez a félszezon csékáként?
Nagyon élvezem. Teljesen máshogy élem meg a csapatkapitányi szerepet, mint ahogy azt előzetesen gondoltam volna. Plusz komolyságot ad az ittlétemnek, és a vízilabdázói énemnek az, hogy cséká lehetek.

Máshogy tekintesz a csapatra is azóta?
Igen, ez is benne van. Példát is kell mutatnom, nem csak kifelé, hanem csapaton belül is.

Ahogy ismerlek, ezzel eddig sem volt probléma.
Csak most már extrán kell erre figyelni. Bármit csinálok, azt nyilván látják a többiek, és ha olyat teszek, ami nem illő, vagy nem megengedett, akkor azt átvehetik tőlem, és azt hihetik, hogy ha én megtehetem, akkor nekik is lehet. Emiatt ez plusz felelősség is. De szerencsére természetesen jön, nincs arról szó, hogy minden nap bennem van, hogy hova lépek, vagy jól csinálok-e épp valamit.

Dusan Mandic azt mondta rólad ősszel, „úgy gondolom – és ezt neki is elmondtam -, hogy ő az lehet a Ferencvárosnak, amit Francesco Totti jelentett az AS Romának„. Hogyan fogadtad ezt az elképesztő véleményt?
Nagyon jólesett ezt hallani. Szili, Pohl Zoli és én is a 20. trófeánkat nyertük meg a Fradiban. Rengeteg mindent átéltünk már a klubnál, és nem csak felnőtt szinten, hiszen én itt nőttem fel a népligeti telepen. Megmondom őszintén, nem nagyon szerettem a zöld vér kifejezést, a Fradi család-mantra pusholását. De eljutottam addig a pontig, hogy megvan bennem ez az érzés, és már természetes. De nem azért, mert ez a szlogen, és ezt sugallja a klub, hanem mert tényleg ez van. Ha belépek a sporttelepre, nem sietek innen haza. Ha egyszer gyerekem lesz, lehet, hogy ennek nem fog örülni a párom. Akár egyedül is szívesen ülök az asztalnál az étteremben, vagy kávézom Katona Norbival, Kovács Danival, az irodai dolgozókkal az irodában.

A legfőbb kihívó Barcelonetával, a Savonával és a Nagyváraddal játszik majd az FTC a BL következő csoportkörében. Februárban a Komjádiban rögtön a Netával kezditek meg a negyeddöntős kanyart. Mit szólsz a sorsoláshoz?
Volt olyan megérzésem, hogy a Barcelonetával megint össze fogunk kerülni. Ha jól emlékszem, tavaly is úgy kezdtünk, hogy a Barcelonetával itthon játszottunk.

Idegenben nyertetek áprilisban 10-8-ra, aztán a Komjádiban májusban 13-11-re.
Majdnem. Örülök, hogy megint egy csoportban leszünk a spanyolokkal. Ahogy a Savonának is örülök, mert az olasz csapat ellen még soha nem játszottam. Nehéz most még ennyire a jövőbe tekinteni. Egyértelmű célokkal fogunk nekivágni a szezonnak januárban. Az biztos, hogy az évad második fele sokkal nehezebb lesz. Még több munkát és alázatot kell beleraknunk ahhoz, hogy meg tudjuk ismételni ezt az évet.

2024-ben a Ferencvárossal mindössze egy vereséget könyvelhettél el, még áprilisban. Azóta az összes meccseteket megnyertétek a Fradival a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a Magyar Kupában is. Ha csak az eredményeket nézzük, hogyan élted meg ezt a sikersorozatot?
Nem egyszerű egyébként. És sokkal nehezebb lesz fenntartani ezt a szintet. Emiatt mondtam azt, hogy érződik rajtunk a nyomás a meccsek alatt. Rengeteg mérkőzést játszunk, nincs is idő közben számolgatni. Jó érzés a csúcson lenni, de ilyenkor kell még több munkát beletenni, mert fennmaradni a legnehezebb.

Hogy látod, milyen éved lesz? Mit szeretnél elérni?
Mindent meg szeretnénk nyerni a Fradival is és a válogatottal is, ahol csak elindulunk. Az egyéni célom pedig az lehet, hogy ezeket a fájdalmakat, amelyekkel néha küszködöm, “eldolgozzam”, és tényleg felszabadultan, fájdalommentesen tudjak vízilabdázni.

Bővebben: EuroSport, VLV