Ma ünnepli 50. születésnapját a zürichi hős. Isten éltessen, Ottó – a mai meccsről is szót ejtett.
Vincze Ottó
Emlékeztem rá, amikor először behívtak az utánpótlás-válogatottba, ahol ott volt a nyíregyházi Barczi Róbert, ma az MLSZ sportigazgatója, az MTK-ból Kovács Zoltán, aki később Újpesten lett kedvenc, Szanyó Károly, Dombi Tibor, Kispestről Dragóner Attila, Tóth Mihály – óriási élmény volt, amikor Németországban, Ausztriában játszhattunk tornákon. Az utánpótlás-válogatottban figyelt fel rám a Fradi, megkeresett és én persze jönni akartam. Ám a család úgy döntött, a 7. osztályt elvégezve csak akkor igazolhatok át, ha a família is Budapestre költözik. Az akkori divatnak megfelelően a szüleim feladtak egy hirdetést: ózdi ingatlant budapestire cserélnénk. Kaptunk egy levelet, amelyben valaki azt írta, megismerkedett egy ózdi hölggyel, érdekelné a lakáscsere – így jöttünk a fővárosba. Ha az illető Csepelen, Cinkotán vagy Rákosszentmihályon lakott volna, akkor is belemegyünk a cserébe. Csak később jöttem rá, milyen szerencse, hogy a XII. kerületben, az Orbánhegyi úton volt a cserelakás. Nagyon jó helyre érkeztünk, nem messze a „Mackósnak” nevezett általános iskolától, ahol a 8. osztályt végeztem el. A testnevelő tanárom Povázsai László volt, aki korábban Csepelen és az ETO-ban is futballozott, és jólesett, hogy ő is megdicsért, amikor fociztunk. Sokat sétáltam a városban, néztem a kirakatban a márkás stoplisokat, a farmereket és arról álmodoztam, egyszer lesz annyi pénzem, hogy ilyen jó cuccokat vehessek.
A Mester utcában a Szent István Közgazdasági Szakközépiskolába jártam. Sok ismert játékos járt oda, remek közösség tagja lehettem ott is. Két évig tanultam csak ott, mert Svájcba hívtak focizni, de én jól éreztem magam a Fradiban – az akkori csapattársaimmal a mai napig összejárunk. A suli csapatával a diákolimpián vettünk részt, de egy kisebb sérülés miatt nem engedtek edzeni a Fradiban; ez bántotta az igazságérzetemet. Ha nem engedtek edzeni, elfogadom a Sion ajánlatát, így 16 évesen külföldre költöztem. 1994 elején a katonaság miatt kellett hazajönnöm, és találkoztam gyermekkorom kedvencével, Nyilasi Tiborral, ám azt mondta, Albert Flórián, Lipcsei Péter és Lisztes Krisztián mellett nem tud helyet szorítani nekem a középpályán, én pedig játszani akartam. Mészöly Kálmán hallotta, hogy hazajönnék, hívott a Vasasba – szép másfél évet töltöttem Angyalföldön. Mindenki tudta, hogy fradista vagyok, és az a célom, hogy zöld-fehérben futballozzak, mégis befogadtak. Amikor lejárt a kölcsönadás, a szurkolók kifeszítettek egy plakátot: „Ottó, maradj velünk!” Ez a ragaszkodás, ez a szeretet sokat jelentett, de amikor 1995 nyarán hívott a Ferencváros, tudtam, hogy a gyerekkori álmaimat válthatom valóra. Azt persze nem, hogy a legjobbkor érkezem vissza, mert azon az őszön bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Ennek jövőre lesz 30 éve, de a mai napig emlegetik a szurkolók, hogy ott voltak a meccsen, esetleg nem tudtak jegyet szerezni, mégis bejutottak valahogy. Kivételesen szerencsések vagyunk, akik azt a szeretetáradatot futballistaként átélhettük.
Ötvenévesen már fáj ez-az, de a fociról nem mondok le. Mindkét térdemet operálták, öt csavar van bennük, úgyhogy én sem úsztam meg a súlyosabb sérüléseket. De ettől függetlenül, amikor lehet mozogni, akkor mozgok is sokat. Például biciklizem, Győr mellett élünk, a Szigetközben nagyon szép helyeken lehet kerékpározni. És persze a két kisgyerek alapvetően mozgatja az embert. Ózdról, a lakótelepről indultam. Sok mindent átéltem a focipályán. Bajnok lehettem a Fradival, ott voltam a Bajnokok Ligájában, játszottam a Bundesligában, nem utolsó sorban a nemzeti válogatottban is helyet kaptam. Ráadásul a magánéletem is harmonikus. Igen, elégedett vagyok.
Azt látom, hogy Pascal Jansen egy nyugodt, felkészült edző. Nyilvánvaló, hogy mit szeretne megvalósítani, modern futballt játszat a csapatával. Ami a csütörtöki meccset illeti, azt gondolom, úgy kell futballozni, mint két éve a Slovan ellen, amikor a gyengébben sikerült hazai meccs után idegenben leléptük a szlovákokat. Ha ugyanilyen lesz a hozzáállás és az intenzitás, akkor nem lesz gond szerintem Boszniában sem.
