Labdarúgóink korábbi mesterétől azt is megkérdezték, hogy szerinte milyen eredmény születne az akkori és a mostani bajnokcsapat közötti meccsen. A Dibusz – Gulácsi párharcól is elmondta véleményét.

– Nagyon meglepődne, ha felkérést kapna első-, vagy másodosztályú futballcsapattól vezetőedzői pozícióra?
– Igen, meglepődnék, mert ma már nem szeretik az ősz hajszálakat és egy bizonyos korosztályt. Amúgy nem zavarna, mert képben vagyok, látom, hogy mi a dörgés, de ez a kérdés mégsem foglalkoztat, mert szerintem lehetetlen.

– Edzői pályafutásának csúcspontja a 30 éve, a Váccal szerzett bajnoki cím?
– Igen, azt lehet mondani, hogy az volt a csúcs, bár emellett azért nyertem még ezt-azt, a Békéscsabával kupát, a Fradival bajnoki címet, de az Üllői úton azért más edzők is lettek aranyérmesek, szóval az nem volt akkora durranás.

– Milyen eredmény születne a Csank János-vezette bajnok Ferencváros és a mostani aranyérmes FTC összecsapásán?
– Érdekes lenne a szituáció. Annak idején, amikor Fradi-berkekből akartak támadni engem, mindig elmondták, hogy minden idők leggyengébb bajnokcsapata volt az enyém. Csak arra nem gondoltak, hogy ezzel nekem tesznek jót, mert aki egy gyenge keretből bajnokot farag, az jó edző… Amúgy össze lehetne ereszteni a két bajnokcsapatot. Szerintem kikapnánk, de nem annyira, hiszen nálunk is voltak jó spílerek, elég csak Gera Zoltán nevét említeni. Az tuti, hogy telt házat vonzana egy ilyen mérkőzés, kérdés, mennyi lenne a prémium?

– Sosem akart külföldön dolgozni? Egy évig ugyan edzette a Proodeftiki Pireusz nevű másodosztályú görög csapatot, de mintha nem vonzotta volna a külföldi munkavállalás. Mi ennek az oka? Nem is hívták?
– A mi időnkben azért nem úgy működött a futball és a világ, mint manapság, hogy egy menedzser körbetelefonál mindenkit, aztán elad téged külföldre. Dolgoztam görögben valóban, nem is volt rossz, mert harcban voltunk a bajnoki címért, csak aztán volt egy kis probléma, olajszőkítés, hasonlók, ne menjünk bele, úgyhogy hazajöttem. És ekkor úgy vállaltam el a kapitányságot, hogy előtte háromszor visszautasítottam.

– Volt kapusként kérdezem: Gulácsi, vagy Dibusz?
– Ez mostanában központi kérdés, pedig nem kellene annak ellenie, mert Rossi ebben az ügyben nem tud hibázni. Mégpedig azért, mert mindkét kapus rendben van, s ha egyiknek lesz néhány megingása, rossz megoldása, rossz meccse, akkor úgyis jön a másik, úgyhogy vékony jégen táncolnak mindketten. A kluboknál egyébként éppen azért nem érdemes két egyforma képességű kapust tartani, mert abból csak feszültség van, elvégre az egyik biztos, hogy nem véd. Ez nem olyan, mint a mezőnyjátékos esetében, aki öt-tíz perceket is játszhat, miután, végigedzette a hetet. De hogy a kérdésre is válaszoljak, nálam Gulácsi kezdene, bár semmi bajom Dibusszal.

– Mi volt élete legnagyobb tévedése, s miért következett be?
– Bevallom férfiasan, hála Istennek gondolkodnom kell, hogy erre válaszolni tudjak. Lehet, hogy még előttem van életem legnagyobb tévedése. Talán, ha mégis megnősülnék…

SportPlusz nyomán