Sünit a BL-győzelem mellett Dusan Mandicsról és a játékosok kiválasztásának folyamatáról is kérdeztük.

– Fradista szurkolói oldalként adja magát az első kérdés, hogy fradistaként milyen érzés volt a Fradit Európa csúcsára vezetni?
– Nekem ez az egyik legnagyobb dolog az életemben. 6 éves koromban jöttem le először a Népligetbe, 23 éves koromig minden nap itt voltam és talán soha nem hagytam volna itt a klubot, ha nincsenek olyan nehézségek, mint abban az időszakban voltak a Ferencvároson belül. Nekem mindig egy külön kaszt a szívemben, talán ilyet nem lehet mondani, de szinte a magyar válogatott előtt van nálam a Ferencváros. Nálam ez az egyik legnagyobb dolog, ami létezik. Természetesen a magyar válogatott szövetségi kapitányának lenni is óriási dolog és az is megtiszteltetés, hogy ott lehetek másodedzőként. De én a Fradit képviselem mindig, ennél nincs feljebb. Ha holnap a Pro Recco hívna edzőnek, én akkor is fradista maradnék.

– Fociban sokat hallunk arról, hogy a taktikai felkészítés nagyon fontos, a vízilabdában a taktika hogy jön ki, hogy érvényesül leginkább?
– Nyilván nagyon fontos a taktikai rész, de azt gondolom hogy azok a játékosok, akik hozzánk érkeznek, képben vannak már minden taktikai elemmel – őket kell összecsiszolni a többiekkel és egy-egy olyan újdonságot megtanítani nekik, amit mi alkalmazunk a mérkőzéseken. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb meccseken azok az apróságok, ami az ellenfélből felkészülés során előjönnek, azok a legfontosabbak. Én úgy készítem fel a csapatomat, hogy minden apró részletet megmutatok nekik az ellenfélről, annak játékosairól. Játékosként azt tanultam, voltak ilyen edzőim, akik megtanítottak rá, hogy ezek a kis apróságok a vízben úgy jönnek elő, hogy beugrik a másodperc tört része alatt, hogy mit fog csinálni a velem szemben álló ellenfél – és így lehet az adott szituációt kezelni.

– Hadd kérdezzelek a te hívásodra érkezett Mandicsről, akiről, mikor a Novi Belgrádban játszott az terjedt el, hogy kezelhetetlen személyiség, óriási tehetség, de nem csapatember. Itt pedig láthatóan csapatjátékosként tesz hozzá a sikerekhez. Mi kellett ahhoz, hogy őt így be tudd illeszteni?
– Nekem ezek a vélemények azért furcsák, mert én ebből semmit nem észleltem, sőt, inkább a teljesen ellenkezőjét, úgy jött a Fradihoz, nyilván egy óriási csalódottság után, de óriási motivációval, hogy ő mindent megtesz a klubért és azért, hogy helyreállítsa a renoméját. Sokat beszéltem vele telefonon már akkor, amikor ez az eset történt vele a Novinál, éreztem, hogy tele van motivációval, és meg akarja mutatni a világnak, hogy ő a legjobb. Ami nála pozitív, hogy minden játékostársához, magyarhoz és külföldihez egyaránt óriási szeretettel állt hozzá. Ezért nem is nagyon értem a történetet, de nem is nagyon akarok ezzel foglalkozni. A mi klubfilozófiánk az, hogy olyan játékosokat hozunk ide, akik be tudnak illeszkedni ebbe a közegbe. Ha ezügyben akár egy szemernyi kétség is lenne, akár már az első edzéseken, akár évközben, akkor ezt kezelni kellett volna, akár eltávolítani – de ilyenről, még egyszer hangsúlyozom, szó sem volt. Ő volt az idei csapat egyik szíve, motorja minden egyes pillanatban az edzéseken és meccseken is.

– Kiemelted az emberi tényező fontosságát, az új játékosoknál nyilván szerencsés, hogy kettejüket jól ismered, de hogy tájékozódsz azokról, akikkel még nem dolgoztál? És a kiváló képességeken kívül milyen tulajdonságokat keresel?
– A képességeken kívül nekem a kisugárzás jelent nagyon sokat, amit egyből látni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy évek óta dolgozhattam a BL-meccseken, ismerem a csapatokat, játékosokat – ráadásul a válogatottnál is játszunk sokszor ezen játékosok ellen. Ott már körülbelül látom, kinek milyen kisugárzása van, ki az akit el tudnék képzelni a csapatomban. Volt olyan játékos, akivel sokáig egyeztettünk, de egyszer sem éreztem azt rajta, hogy be tudna illeszkedni a mi ferencvárosi filozófiánkba, így lemondtam róla. Az utolsó pillanatban még több pénzt kért, még inkább az volt a fejében, ő hogyan tudná a legtöbbet nyerni a Ferencvárosból. De nem ennek kell lennie a legfontosabbnak, hanem annak, hogy miképp tud a legjobban együttműködni a Ferencvárossal. Az itteni külföldiek esetében is nagyon fontos ez. A most érkező Miguel de Torrót külön ki kell emeljem, mert már évek óta hatalmas szeretettel viszonyul a magyar vízilabdához, ez példamutató. És amikor megkerestem, olyan boldog volt, hogy azt mondta, bármit mondunk, ő alá fog írni. Nagy öröm, hogy ide tud jönni, bízom benne, hogy tudjuk segíteni, szeretetet adni neki és ő is viszonozza majd ezt.