A volt debreceni büntetőkirály azt is elmondta, hogy mit gondol a Fradi hegemóniájáról és Lisztes Krisztián frankfurti szerződéséről.
Dombi Tibor
Van a Fradi, mögötte pedig bármi lehet. Kell egy jó széria, lehetőleg az elején, abból épül az önbizalom, és nagyon nagy igazság, ha önbizalom van, minden van. Érdemes megnézni a Kisvárda és a Mezőkövesd példáját. Nem is olyan rég még mindkét csapat dobogóért harcolt az élvonalban, most pedig alapját tekintve ugyanaz a keret simán kiesik az élvonalból. Kicsit olyan, mint az orosz rulett. Három-négy jobb vagy rosszabb meccs, és a dobogóért mész, de az is lehet, máris a kiesés elkerüléséért küzdesz. Holott a szakmai koncepció aligha lesz jobb vagy rosszabb pár balszerencsés meccstől. Olyan az NBI, mint a filmcím: Minden héten háború.
Tavaly szerencsésebben keveredtünk ki ebből a csatából. Utána szerintem nemzetközi szinten is bizonyítottuk, némi plusztapasztalattal felvértezve az Európa Konferencia Liga szintjén bárki ellen lehet esélyünk. Rendben, a Rapid Wien elleni párharc nem alakult jól. Vagy mondhatnám azt is, amilyen kellemes meglepetést jelentett az első mérkőzés null–nullája, annyira váratlan pofon volt az ötgólos hazai vereség.
Ha a Ferencváros és a Rapid szurkolói jóban vannak, miért ne szurkolhatnának együtt, akár ellenünk is? Ezen nem fogok megsértődni, főleg nem elvárni, hogy nemzetközi párharcban magyarként mindenképpen a magyar csapatnak kell szurkolni. Én sosem akadtam ki az ilyesmin, ez is a zrika része. Én hasonló párharcban mindig a magyarnak szurkoltam. A Fradinak, az Újpestnek, amelyiknek épp esélye volt bármilyen nemzetközi siker elérésére. De az, hogy vannak olyanok, akik nem így tesznek, nem zavar. Riválisok vagyunk, ha a jelenlegi erőviszonyok között nem is a legközelebbiek. Nem hiszem, hogy el kellene játszania a szurkolótáborainknak, hogy ez nincs így.
Azt szokták mondani, a Ferencváros csoportkörös szereplései jót tesznek a hazai foci megítélésének. Ez igaz, de az nyilvánvalóan sokkal jobbat tenne, ha több csapatunk jutna el az európai kupasorozatokban hasonló szintre, ez pedig az FTC NBI-es dominanciája mellett pont hogy nehezebb. Elvégre csak bajnokként lenne esélyünk arra, hogy egy esetleges selejtezős vereség után is legyen lehetőség javítani az Európa Ligában vagy a Konferencia Ligában, ahogyan azt idén a Fraditól láthattuk. Miközben a középmezőny annyira sűrű, szezonról szezonra változik, épp ki tehet egy próbát. A nemzetközi tapasztalatok nem épülnek be. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy közelebb kerüljünk, de jelenleg nincs olyan NBI-es klub, amellyel szemben reális elvárás lenne, nem pedig a bravúrkategória, a Ferencváros hegemóniájának megtörése.
Amikor kimentem, a Frankfurt egyszeres UEFA-kupa-győztes volt. Azóta megnyerték még egyszer az Európa Ligát, így már két európai trófeájuk van. Nyertek a történetük során bajnoki címet, Német Kupát többet is. Összességében elmondható, még nagyobb, még komolyabb klub lett, mint 1999-ben volt. Akkor is, ha közben megjárta a másodosztályt is. Szerintem a magyar futballnak mindig jó, ha ilyen színtű csapatokhoz tudnak kiigazolni a fiataljaink. Utánam futballozott ott Huszti Szabi is, most pedig a kis Lisztes Krisztiánon a sor. Szerintem ha odateszi magát, meg tudja állni a helyét azokkal az alapokkal, amiket itthon kapott. Akkora különbségek ma már nincsenek, mint húsz-harminc éve. Nyilván az edzések és a mérkőzések intenzitásában bőven lehet eltérés egy Bundesliga- és egy NBI-es élcsapat között. De ami az életvitelt, a hozzáállást, a játékosokkal szembeni elvárást illeti, itt, Debrecenben is, hát még akkor valószínűleg a Ferencvárosnál, olyan a csapat élete és működése, akár a nyugat-európai kluboknál. Jó látni, hogy megint egyre több játékosunk szerepel jó nevű bajnokságokban, ez pedig nemcsak egyéni sikereket szül, de a válogatottunk is szépen fejlődik általa.
forrás és teljes interjú: index.hu
