Hokisaink szakosztályvezetője értékelte a szezont és beszélt a jövőről is.

– Kezdjünk egy rövid szezonértékelővel! Most, hogy már eltelt néhány hét az Erste Liga döntője óta, volt idő arra, hogy leülepedjenek az élmények, tapasztalatok. Az előző szezon elején a szakosztályvezetés egyértelműen azt a célt tűzte ki, hogy a felnőtt férficsapat megnyerje a magyar bajnoki cím mellett az Erste Ligát is, és minimum döntőbe jusson a Magyar Kupában. A most már minimális célnak tekinthető magyar bajnoki arany meglett, a másik kettő viszont nem jött össze. Utólag visszanézve, ennek tükrében mennyire tekinthető sikeresnek a szezon?
– Egyértelműen úgy érzem, hogy félig üres a pohár, mindenképpen van, és kell is, hogy legyen hiányérzetünk. Két elveszített Erste Liga-döntő után úgy vágtunk bele ebbe az előző idénybe, hogy mindenképpen szeretnénk újra a Népligetbe vinni az Erste Liga-trófeát. Természetesen nagyon büszkék vagyunk a magyar bajnoki címre is, amit annak ellenére is nagyon fontos dolognak tartok, hogy sok kritika éri az OB I Erste Ligába integrált lebonyolítását, de mégiscsak hat-hét másik magyarországi csapatot utasítunk magunk mögé immár zsinórban hatodik éve. Viszont, ha már létezik Erste Liga, és abban versenyzünk, mi azért arra készültünk, hogy végre ismét sikerül megnyerni azt a sorozatot is. Emiatt személy szerint nekem azért egy kicsit keserű a szám íze, ha a szezon befejezésére gondolok.

– Mi az oka annak, hogy az utolsó lépcsőfokot, a ligadöntő megnyerését ezúttal sem sikerült megugrani?
– Persze, fel lehet hozni a rosszkor jövő sérüléseket, eltiltásokat, netán azt a fajta akár pályán kívüli folyamatos nyomást is, amit mondjuk egy Csíkszereda elleni playoff-párharc jelent, de ez mind kifogás lenne, főleg, hogy ezek zöme a többi csapatot is ugyanúgy érinti, főleg a szezon végén, ahogy egyre több komoly meccs van a lábakban. Összességében kijelenthető, hogy a keret képességeihez mérten, főleg az alapszakaszban és a rájátszás korábbi fordulóiban látottakhoz képest a mi játékosaink az Erste Liga-döntőben alulteljesítettek, a Brassó pedig, a szezon korábbi részében látottakhoz képest jóval jobb teljesítményre volt képes, mint korábban. Talán a korábban róluk szerzett tapasztalatok egy kicsit elaltattak minket, ráadásul úgy kezdtük a párharcot, hogy az első meccsen hazai jégen 15 perc elteltével 3-0-ra vezettünk, és onnan kaptunk ki. Azután a vereség után mintha egy picit mentálisan megrogyott volna a csapat, ebből pedig az erőltetett menetben már nem sikerült visszajönni.

– Ahogy az ilyenkor megszokott, lényegében az előző idény végétől kezdve már folyamatosan zajlik az új szezonra készülő keret kialakítása. Ahogy azt láthattuk az elmúlt hetekben, van, akivel már sikerült megállapodni, de várhatóak még további bejelentések is. Volt-e arról szó a Fodor Szabolcs vezette szakmai stábbal, hogy mi az, amin még változtatni, hangolni kell a keretépítés során, hogy megugorható legyen az a bizonyos utolsó lépcsőfok?
– Mindenképpen cél kell, hogy legyen, erről Fodor Szabolccsal is beszéltünk, hogy meg kell próbálni minél több fiatal magyar játékost beépíteni a keretbe. Természetesen nem lehet anélkül versenyképesnek maradni a jelenlegi mezőnyben, a jelenlegi szabályozások mellett, hogy ne legyen minőségben és mennyiségben egyaránt megfelelő számú és megfelelő játékerőt képviselő légiósunk, de fontos, hogy továbbra is legyen a csapatnak egy erős, magyar magja, lehetőség szerint olyan fiatalokból, akik már most a segítségünkre lehetnek, de sokáig, hosszabb távon is számíthatunk rájuk, sőt, egy-két év távlatában húzóemberré válhatnak.

– Ha az átigazolásokról, és a keret kialakításáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül Nagy Gergő távozása mellett, ami sok szurkoló számára meglepő fordulat volt. Mik voltak azok az okok, amik végül ahhoz a döntéshez vezettek, hogy nem hosszabbított szerződést a szakosztály a csapatkapitánnyal?
– Amikor hat évvel ezelőtt Fodor Szabolcs ideigazolt vezetőedzőnek, a keze alatt teljesen új csapat épült. Sikerült magával hoznia sok olyan jó nevű, kiváló magyar játékost, akik már minden szinten bizonyítottak, de még bőven volt bennük néhány év a legmagasabb szinten. Ez a magyar mag volt a 2018 utáni néhány év sikereinek az alapja, a koncepció működött, elég csak a magyar bajnoki címek mellett az Erste Liga-győzelemre, a szenzációs Magyar Kupa-sikerre, vagy a ritteni továbbjutásra gondolni a Kontinentális Kupában. Teltek-múltak az évek, ezek a rutinos játékosok nem lettek fiatalabbak, sőt, a zömük – a teljesség igénye nélkül gondolhatunk Hegyi Ádámra, Pavuk Attilára, Hajós Rolandra, Roczanov Dezsőre, Somogyi Balázsra – időközben már fel is hagyott az aktív jégkoronggal, emlékezhetünk, többen közülük a Ferencvárosból vonultak vissza. Az elmúlt két szezon tapasztalatai alapján azt a döntést hoztuk, hogy itt az ideje egy teljesen új csapatépítési ciklust kezdeni, új, friss, fiatal arcokból megpróbálni kialakítani egy hasonlóan stabil magot, akik az újabb sikerek alapjai lehetnek. Vagyis, lényegében egy teljes ráncfelvarrást eszközölni a kereten. Persze, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, Gergőnek rengeteget köszönhetünk az elmúlt hat évből, a fradizmusa, szenvedélye példaértékű. Akárhogy is alakuljon a pályafutása további része, természetesen a Fradi-család tagja marad, ahogy az ideigazolása előtt is az volt. Olyannyira, hogy jeleztük neki is, az ajtók ezzel nem zárultak be, később, akár játékospályafutása lezárulta után is várjuk vissza a stábba, a szakosztályba.

– Figyelembe véve azt, hogy jelenleg hogy áll a csapatépítés, milyen céljaink lehetnek, mire számíthatunk a következő szezonban?
– A céljaink nem változnak, a Ferencváros ahol, amilyen sorozatban elindul, mindenhol a végső győzelemért száll harcba. Azon dolgozunk, hogy olyan kerettel menjünk neki a szezonnak, amelyiktől reálisan el is várható ezeknek a céloknak az elérése. Ahogy tavaly, idén is szeretnénk megnyerni a magyar bajnoki címet, minimum döntőzni szeretnénk a Magyar Kupában, arról pedig, hogy az Erste Liga-győzelemre tényleg van-e esélyünk, az összes csapat keretének a kialakulása után mondhatunk biztosat, de úgy mentünk bele a keretépítésbe, hogy ez a cél.

– Háttér, létesítmények szempontjából várható-e bármilyen változás az új idényre?
– Egyelőre nem tudunk ilyesmiről újat mondani, továbbra is a Tüskecsarnok lesz a felnőttcsapat hazai pályája. Ezen a csarnokon kívül nem igazán van olyan Budapesten, amelyik a központi fekvése miatt könnyen és jól elérhető, és befér akár 1500-2000 ember is, ezek mellett viszont fenntarthatóan üzemeltethető egy teljes szezonon keresztül. Minden évben felmerül a saját csarnok kérdése, ez viszont az anyaegyesület kompetenciája, a rendelkezésemre álló információk alapján viszont annyit mondhatok, hogy a jelenlegi helyzetben a közeljövőben ennek nincs realitása.

A teljes interjú: Fradi.hu