Hátvédünk adott nagyinterjút.

Mekkora motivációt jelentett, hogy a DVSC ellen 5–1-re megnyert találkozóra Anyák napja alkalmából a Hollandiában élő édesanyja is kilátogatott?
Nagyon különleges alkalom volt, anyukám a helyszínen nézte végig, ahogy kétszer is betalálok. Amikor először kérdeztem, hogy eljön-e, azonnal igent mondott. Extra erőt adott, hogy kilátogatott, az idejét sem tudom, mikor látott legutóbb játszani. A legtöbbet az jelentette, hogy együtt sétáltunk ki a pályára.

Ha jól tudom, nyolcévesen kapott tőle egy oroszlánt ábrázoló nyakláncot, amely azóta a talizmánja. Ezúttal is Önnél volt az ékszer?
Természetesen, mindig velem van. A szabályok miatt le kell vennem a meccsekre, de előfordult, hogy a sportszáramba rejtettem, így a pályán is nálam volt.

Suriname fővárosában, Paramaribóban született, majd tízéves korában Dél-Amerikából Hollandiába költöztek. Hogyan élte meg az országváltást?
Emlékszem, amikor még Suriname-ban éltünk, a kertben fociztam, és édesanyám már akkor mondogatta, ha Európába megyünk, focista lesz belőled. Édesapám szkeptikusabb volt, de anyukámnak lett igaza, ő mindig hitt bennem. Nem volt jogosítványa, de minden meccsemre elkísért, utána pedig dolgozni ment . Nem volt egyszerű időszak, amikor elköltöztünk, sok barátom hátrahagytam, van, akire már nem is emlékszem. Hollandiában minden új volt, az iskola, az emberek, az időjárás, egyedül a nyelvet ismertem, mert azt Suriname-ben is tanítják. Az elején sok problémával küzdöttem, gondok voltak velem a suliban, még a pályán is dühkezelési problémáim voltak. Mindez azért volt, mert kissrácként nem értettem, miért kellett költöznünk. Szomorú voltam, a szüleim hibáztattam mindenért, de végül minden jól alakult.

A karrierje szempontjából is fontos lépés volt ez, hiszen Hollandiában világhírű a futballakadémiák minősége, évről évre több száz tehetséget nevelnek ki. Mi volt a legfontosabb lecke, amit ott tanult?
Teljesen megváltoztatta a mentalitásomat. Elég későn, tizenöt évesen kerültem az Utrechthez, az első profi csapatomhoz, az ottani srácoknak négy-öt év előnyük volt velem szemben. Úgy mentem oda, hogy nem igazán tudtam, mi kell az igazi futballhoz, de hamar megtanultam, az viszi a legtöbbre, aki a legszorgalmasabb, le kellett mondanom a szórakozásról. Rengeteg olyan tehetség volt körülöttem, akikről azt hittem, klasszisok lesznek, de mivel nem tettek meg mindent a sikerért, elbuktak. Némelyikük börtönben van, másoknak nincsen munkája. Visszatekintve arra az időszakra, mindent a mentalitásomnak köszönhetek, hátráltattak sérülések, volt olyan edzőm, aki nem kedvelt, de semmi sem szegte a kedvem. Mindig hittem benne, hogy a holnap új lehetőségeket tartogat. A nehéz időszakoknak mosollyal és a helyes gondolkodásmóddal vágtam neki, ez a mai napig így van.

Emlékezetes, hogy a Ferencvárossal 2022 nyarán ellenfélként találkozott a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ahol kikaptak, de jó benyomást tett a magyar rekordbajnokra, nem sokkal később, 2023 januárjában le is igazolták.
Tényleg így volt. Nem fogok hazudni, amikor először a Groupama Arénában jártam, teljesen elvarázsolt a hangulat. A kezdőkörben álltam, körbenéztem, s arra gondoltam: ide kell igazolnom. Nem titok, előtte már említette a menedzserem, hogy van egy nagyon jó magyar csapat, a Ferencváros, én meg mondtam neki, hogy beszéljen velük. [Hajnal] Tamás akkor azt mondta, még nem döntötték el, hogy szerződtessenek-e. Aztán a BL-selejtezős párharcon felfigyelt rám, majd egy vagy két héttel később hívott is az ügynököm, hogy téged akarnak. Erre vártam, persze, hogy egyből igent mondtam. Ahogy Budapestre értem, tudtam, hogy itt akarok élni – ez így volt megírva.

Csakúgy, mint a Slovannál, a Fradinál is szüksége volt némi időre a beilleszkedéshez.
Ez a váltás sem volt egyszerű. Mielőtt ide igazoltam, megsérült a bokám, ezért jó néhány meccsen erőltettem a szereplést, mert nem akartam csalódást okozni. Az első meccseken fájdalommal játszottam, rossznak is tűnhettem, nem úgy teljesítettem, ahogy tudok. Volt, hogy kételkedtem magamban, a döntésemben, időre volt szükségem. Akkor Csercseszov volt az edző, elég csalódott volt miattam, ezért az egyik edzés után bementem az irodájába, és mondtam neki, higgye el, ennél sokkal több van bennem. Az orosz edző időközben távozott, Csaba vette át a helyét, nála már egész jól ment a játék, de még többet akartam.

Máté Csabát Dejan Sztankovics váltotta, aki szintén betette a csapatba, de tavaly decemberben súlyos fejsérülést szenvedett, a felépülése után pedig csak nehezen került vissza a kezdőcsapatba. Miként élte meg azt az időszakot?
Mindig ugyanaz történik velem: sokan eltemetnek, azt hiszik, végem, de legbelül tudom, eljön az idő, amikor szükség lesz rám. Nem az a típus vagyok, aki játékidőért kuncsorog az edzőjénél. Hiszek benne, hogy mindenki megkapja a lehetőséget, csak rajtad áll, tudsz-e vele élni. Ezúttal sem kértem semmit, keményen dolgoztam, szerény maradtam, és ez kifizetődött.

Samy Mmaee kiválásával újra esélyt kapott a bizonyításra, s élt is vele, hiszen március vége óta szinte minden meccset végigjátszott, eléggé meggyőző teljesítményt nyújtva. Mit gondol, mivel győzte meg Sztankovicsot?
Tudja, hogy száz százalékig bízhat bennem. Tisztában van vele, hogy bármilyen feladatot ad, megcsinálom. Ha azt mondja, ott van az a csatár, öld meg értem, megteszem. Azt hiszem, azt szereti a legjobban, ha megcsináljuk, amire kér bennünket.

A nyáron valószínűleg érkezik majd posztriválisa, akár több is. Tudja majd kezelni a csapatba kerülésért folytatott harcot?
Az a típus vagyok, aki mindig készen áll az egészséges küzdelemre. Minden csapattársamat, a poszttársaimat is biztatom, akkor is, ha kevesebbet vagy többet játszanak, mint én, ez tesz azzá, aki vagyok. Nem ítélek el, nem utálok senkit, hiszen mindannyian ugyanazért a célért küzdünk. Mindenki pályára akar lépni, ezért dolgozni kell, nem szabad féltékenynek lenni. Ha valaki jobb teljesítmény nyújt nálad, el kell fogadnod és kétszer keményebben kell küzdened.

A hétvégén Diósgyőrbe látogatnak, majd jövő szerdán jön a Paks elleni kupadöntő, végül az Újpesttel vívandó derbi. Melyiket várja a legjobban?
Mindhárom meccset meg kell nyernünk. Mindig mondom, az, hogy nyerünk, csak rajtunk múlik. A legutóbbi meccsünkön is láthatták, a saját hibáink miatt szenvedtünk az első félidőben, nem birtokoltuk eleget a labdát, nem lőttünk eleget kapura. Amikor elkezdtük a saját játékunkat játszani, szétzúztuk őket. A Diósgyőr ellen is diktálnunk kell a tempót. Azért beszélek erről a meccsről, mert mindig csak a következő találkozóra szabad koncentrálunk, utána majd jöhet a Paks és az Újpest. Mindenképpen tartani akarjuk a veretlenségi szériánkat, annak ellenére is keményen küzdünk, hogy már megnyertük a bajnokságot. Sok olyan csapatot ismerek, amely ha behúzza az aranyérmet, kienged, elkezd veszíteni. Nálunk más a helyzet, úgy edzünk, mintha az idény első bajnokijára készülnénk. Ezért is szeretek ennek a csapatnak a tagja lenni.

A teljes interjú: Sportal