Női kéziseink vezetőedzőjével, Allan Heinével beszélgettek.

– Kiélezett mérkőzésen, óriási hajrával fordította meg a Ferencváros a Győri ETO elleni döntőt a Magyar Kupában, ezzel egymást követő harmadik alkalommal nyerte meg a sorozatot. Hajnalig tartó hatalmas buli volt vasárnap este, vagy szolidabban, már az e heti feladatokat is szem előtt tartva ünnepeltek?
– Megadtuk a módját, nagyszerűen éreztük magunkat, jó parti volt. A győzelmeit mindig meg kell ünnepelnie az embernek.

– Ha visszaemlékszik a vasárnapi történésekre, mi jut először az eszébe? Hogy élte meg az utolsó tíz percet?
– Az igazat megvallva visszanéztem a tévében a meccsünket, hogy újra átéljem, és lássam, ahogyan taktikailag előrelépünk a találkozó folyamán. Elemeztük az ETO korábbi mérkőzéseit, láttuk, hogy jól és agresszíven kezdik a mérkőzéseiket, ezért az volt a célunk, hogy kemény védekezéssel nehézzé tegyük neki a meccset, és mint Mike Tyson a ringben, végig talpon maradjunk. Tudtuk, hogy lesz lehetőségünk a felzárkózásra, ha netán hátrányba kerülünk, de az ilyen összecsapásokon a szerencsére is szükség van. Nagyszerű érzés volt újra átélni, hogy csapatként küzdve jó megoldásaink és támadásaink voltak a végén, amivel kiharcoltuk a győzelmet. Beszéltem a játékosokkal, és mindenki azt mondta, úgy érezte, a fontos pillanatokban gyorsak és szervezettek voltunk.

– Ha jó emlékszem, korábban még nem nyert trófeát edzőként. Milyen érzés az első?
– Fantasztikus, valóban, nem volt még ilyenben részem. Kupafináléban már voltam, Dániában játszottunk a négyesdöntőben, és elődöntőt is vesztettem, de most ugye mi nyertünk. Ahogy ezt a szurkolókkal közösen, a lányok nagyszerű küzdelmével elértük, az egyszerűen tökéletes volt.

– Hány trófeával számol még Magyarországon?
– Az első már megvan, de folytatjuk tovább a munkát, és reméljük, lesz még több is az évad során.

– A találkozó után még nem tudott válaszolni a kolléga kérdésére, hogy milyen nehéz a trófea. Azóta megemelte?
– Azt nem tudom megmondani, tömegre mennyi lehet, de amikor megemeltem, meglepődtem, milyen nehéz, akár a konditerembe is levihetném súlyzós edzéshez.

– Tudta, hogy a Ferencvárosnak ez a tizenötödik kupagyőzelme volt, amellyel beérte az örökrangsorban a győrieket?
– Ezt nem tudtam, azzal tisztában voltam, hogy a Fradinak ez a tizenötödik címe, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény. Hihetetlen, hogy akárcsak egy évvel ezelőtt, idén is egységes csapatként elértünk idáig, és a végén mi emelhettük fel a trófeát.

– Rendkívül nehéz és hullámzó ez az évad a csapatnak, amelyet sorozatos sérülések is sújtanak. Szombaton az elődöntő után például azt nyilatkozta, Tomori Zsuzsanna kiesésével a világ egyik legjobb védekezőspecialistáját veszítették el, ami nagy csapás, ám a döntőben mintha meg sem látszott volna.
– Az évad kezdete óta eltelt egy kis idő, és folyamatosan, lépésről lépésre haladtunk előre, egyre jobbak lettünk. Ha voltak is sérülések – például Szöllősi-Zácsik Szandra, Janurik Kinga, Kisfaludy Anett, Andrea Lekics és most Tomori Zsuzsanna –, mindig találtunk egy másik játékszerkezetet, és olyan játékosokat, akik előléptek. Ez az egyik nagy erősségünk, amit ezúttal ismét megmutattak a lányok. Tisztában voltunk vele, hogy Zsuzsi kiesésével új felállást kell alkalmaznunk, de azt kell mondanom, az egész védelem nagyszerűen dolgozott.

– Az idény legnehezebb időszaka következik, hiszen a hétvégén megkezdik a nyolcaddöntős párharcot a Bajnokok Ligájában. Ha továbbjutnak, a négy közé jutásért az Esbjerggel találkoznak, amelyet az előző évadban az elődöntőben legyőztek, és közvetlenül ezután Győrbe utaznak a bajnokságban. Adhat ez a kupagyőzelem akkora lökést a csapatnak, hogy a tavalyihoz hasonló sikereket érjen el?
– Mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb sikert ér el az ember, mert mindegyik növeli az önbizalmát. Nagyszerű győzelmet arattunk, de a hétvégén már egy másik sorozatban leszünk érdekelve. Egyelőre az első mérkőzésre kell koncentrálnunk, és minden erőnket a szombati összecsapásra fordítanunk, amelyen nagyon fontos, hogy magas szinten teljesítsünk.

NSO